Emlékeztek a L'art pour l'art-ban az intrikusra? Laár András rettenetes, gonosznak szánt pofákat vág, majd bejelenti: "gyilok, cselszövevény, kaki!"
Hát így érzem magam, Drága Barátaim!
Csütörtökön kezdődött: egy kollégám, akit hosszú évek óta ismerek, és soha nem akartunk semmit egymástól, azt mondta, jó, hogy találkozom a feleségével, mert úgyis féltékenykedik. Próbáltam viccel elütni: "Ha sértődős lennék, ezt akár durva kritikáknak is vehetném: ha meglát, akkor már nem lesz féltékeny?", ő meg próbált magyarázkodni, hogy ha arc is kapcsolódik a névhez, az már nem olyan félelmetes, vagy mi. Mi? Rám azért ne legyen féltékeny, mert nem csalnám meg a férjemet, a családomat, ne azért, mert látta, hogy nézek ki! Hogy lehet ilyet mondani egy nőnek?
A hétvége tök jól telt, csak magamat ostoroztam a kövérségem miatt, de ma Apukám bántott meg, sokkal egyszerűbben: elvitte Dudut sétálni, cukrászdába, sütit ígértek, és elfelejtette. Dudu bocsánatot kért, ő azt mondta, nem gondolta, hogy én ennék sütit. Délelőtt! Mikor dolgozom! Mikor megígérte!
Tudom, hogy ez ellentmondásosnak tűnik, de én ebben az ellentmondásban élek évek óta: hosszútávú önbecsülésem és megelégedettségem miatt tudom, hogy le kell fogynom, de néha annyira kell egy vigasztaló süti... Ezt csak túlsúlyosak érthetik akik - bár nem zabálnak folyton, ahogy a tévében a filmekben mutatják - de azért szeretnek enni.
És hogy mi a kaki? Hát amivel a fenekén Duduka leült ma a kanapéra. Miután 1 órán át ültem a bili mellett, és miután hagytam magam rábeszélni a Bob-os kisgatyára, 1 perc múlva belepisilt, belekakilt, és mikor levettem róla, és mondtam, le ne ülj, ő úgy gondolta, mégiscsak kényelmesebb lenne letenni a popóját! Brrrrrr!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése