Élveztem, vagy még nem?

Szombaton búvárkodtam.

Pontosabban uszodai gyakorlaton voltam: először le kellett bukni, merülni a víz alá ABC felszerelésben (uszony, maszk, légzőcső - nem pipa!), képzeljétek, sikerült, pedig szent meggyőződésem volt, hogy ez számomra lehetetlen. Aztán beöltözni a tavaly Horvátországban már jól bevált zsoltiba (shorty, rövid búvárruha), összeszerelni a palackot a légzőautomatával, és lemerülni (érted: lemerülni, miközben azon múlik a levegőellátásom, hogy én jól össze bírtam-e csavarni a dolgokat egymással, ha-ha!), lent letérdelni, és önként veszélybe sodorni magam: kivenni és ellökni magamtól a légzőautomatát, majd szépen megkeresni; levenni, vízzel megtölteni a maszkot - majd üríteni, nyilván; levenni-visszavenni az ólomövet, ami lent tart a víz alatt; és végül az egész búvárfelszerelést is levenni, mert az ugye vicces...Na itt kezdtem el remegni. Először azt hittem, fázom, de aztán rájöttem, hogy ez egyszerűen csak régi ismerősöm: a Para. Na jó, már kint is találkoztunk, de akkor még nem ismertem fel. Csak mosolygott, nézett a huncut szemével, és én azon gondolkoztam, honnan is ismerem én ezt a srácot?

Merthogy én minden megmérettetés előtt parázom, tulajdonképpen függetlenül attól, mennyire készültem fel rá. Most hogy belegondolok, nem is nagyon volt még olyan, hogy ne készültem volna fel, a Para azonban mindig és mindenhova elkísért, ahol meg kell mutatnom, méretnem, csillogtatnom magamat. Előttem vagy mögöttem állt, néha kikacagott, mindig jót mulatott rajtam. Paráztam a koncertek előtt, feleléseknél, az érettségi előtt, a felvételin, a vizsgákon, orvosnál, ismét a felvételin, az abszolutóriumon, konferenciákon, mikor elment a magzatvíz, mikor Barnust vittük orvostól-orvosig, aztán amikor Danival elindultak a fájások, a felvételin egy hónapja (70-ből csak 69 pontot kaptam, kicsit rosszul is esett), és igen, ráparáztam a búvárkodásra is, ami egyébként egy az élet átlagánál sokkal nyugisabb, csendesebb, áldottabb foglalatosság. Még akkor is, ha történetesen bele lehet halni, ha rosszul csinálod.

Lent nem lehet kiabálni, a gyors mozdulatok kibillentenek az egyensúlyodból, csend van és kékség és ha már megcsináltad a fenti csodás önmentési vagy minek hívják gyakorlatokat, akkor csak arra kell figyelned, hogy nyugodt, egyenletes tempóban ússzál, és levegővételnél kicsit le, kifújásnál kicsit felfelé törekedj, ellensúlyozva a tüdődben lévő levegőre ható felhajtóerő változását. 100% flow.

Vagy még nem? Még nagyon az elején vagyok, sokat kell gyakorolnom, de azt hiszem, Para egy idő után meg fogja unni a lenti nyugit, elmegy másra kacsintgatni, hagy majd egyedül lemerülni, és akkor fogom én ezt még évezni is.