Most, hogy 8 év után lassan befejezem a PhD képzést - bekötötték a dolgozatomat, kétszer is, mert először 3 kötetbe sikerült kötni a 6 példányt, beadtam, és most várom, hogy kitűzzék "a" napot - itt az ideje, hogy tanuljak még kicsit.
Tanulhatnék valami teljesen mást, vagy lazán kapcsolódót - az üzleti etika interdiszciplináris terület, lenne értelme filozófiának, pszichológiának, nem is beszélve az örök mumusról, az angolról - de igazság szerint nincs kedvem rengeteget tanulni a felvételire. Ezekkel majd foglalkozom autodidakta módon - végül is üzleti etikát is csak fél évig tanultam szervezett képzésben, mégis eléggé otthon vagyok benne...
Így most inkább közgazdász tanár leszek, hogy felszedjek némi pedagógiát, és hogy taníthassak középiskolában közgazdaságtant. A vicc, hogy felvételiznem kell - a PhD-mhoz gratulálnak, de semmit nem számít a felvételi eljárásban. Szóval neki Bauer-Berácsnak és Szabó Katinak, hogy májusban sikeres legyek.
Még egy poén: szeptembertől valószínűleg én fogom tanítani ebben a képzésben a CSR-t. Felvehetem vajon a tárgyat, csak hogy meglegyen a kreditem? És vizsgázhatok magamnál? Egészen új értelmet nyerne az "aki úgy tudja, mint én, az ötös"...
2011. február 11., péntek
Flow
Gondolkodtatok már azon, miért futott Forrest Gump? Én a hétvégén rájöttem, illetve helyesebben fogalmazva megéreztem.
Egy egyszerű cselekvés kellett csak hozzá: háton úsztam. Atti már kiment olvasni, én pedig időkívüliségben lebegtem-mozogtam, mikor a medence széléhez értem, mindig azt gondoltam: "Miért ne úsznék tovább?" És úsztam. A világ végére elúsztam volna. Az elején még fájt a nyakam, a lábam, aztán már nem volt semmi, csak a víz hangja és a nyugalom. A tökéletesség maga.
Nem vagyok pszichológus, de eszembe jutott az egyik legérdekesebb, leginkább bizakodásra és reményre okot adó elmélet az emberi természettel, lélekkel kapcsolatban.
A Wikipedia szerint:
"A flow egy pszichológiai jelenség elmélete, melyet Csíkszentmihályi Mihály fogalmazott meg. Az emberek a flow-élményt szerinte a következőktől kísérve tapasztalják meg:
1. az illető képességeivel összhangban lévő, egyértelmű célok
2. a tudat erős fókuszáltsága
3. az öntudatosság tudatos észlelésének megszűnése
4. az időérzékelés torzulása
5. azonnali reakció a tevékenység alatt felmerülő jelzésekre
6. egyensúly az egyén képességei és a feladat nehézsége közt (a feladat se túl könnyű, se nem túl nehéz)
7. a szituáció feletti kontroll érzése
8. a tevékenység belülről jutalmaz, ezért nem megterhelő
9. az illető teljesen elmerül abban, amit csinál, minden figyelmét erre összpontosítja
A flowélményhez nem szükséges mindegyik jellemzőnek teljesülnie." (Nem feltétel, de szerintem segít a víz, ami maga a Flow. A lágysága, a hangja, a tisztasága, az alkalmazkodóképessége, vagy az, ahogy felemel.)
"Csíkszentmihályi Mihály pszichológus ezt írta: Amikor folyóparton ülünk, és figyeljük az elhaladó vizet, megláthatjuk a Flow szépségét működés közben. A víz természetesen áramlik és mozog, biztos irányban. Energiája, ereje, bizonyossága van, ebből a kombinációból nyugalom és a világgal való egység érzete árad.
A brazil futball-legenda, Pelé leírta azokat a napokat, amikor minden szokatlanul rendben: „furcsa nyugalmat éreztem, amilyet azelőtt nem tapasztaltam semmilyen más játékban. Egyfajta eufória volt. Úgy éreztem, egész nap tudnék futni anélkül, hogy elfáradnék, hogy végig tudnám cselezni bármelyik csapatot, vagy akár az összeset, hogy fizikailag át tudnék hatolni rajtuk. Úgy éreztem sebezhetetlen vagyok.
A flow akkor következik be, amikor testünk, intellektusunk, érzelmeink és szellemünk természetes módon összehangolódik, és egy bizonyos tudatállapot övezetébe tart minket. Amikor ilyen, meditációhoz közeli tudatállapotban dolgozunk, nagyobb az energiánk, a koncentráló képességünk és hatóképességünk, mint amikor megszokott módon dolgozunk valamin. A flow segít, hogy örömet találjunk a legtöbb rutintevékenységben, például az ismétlődő gyakorlásban vagy készségeink fejlesztésében."
És hogy miért ad okot bizakodásra a flow elmélete? Mert Csíkszentmihályi szerint a flow-ra lehet törekedni, lehet elősegíteni, gyakoribbá tenni.
"Felismerheted a flow-t és nyolcféleképpen érheted el, hogy létrejöjjön:
1. Legyenek világos céljaid. Belső látásodon keresztül tudod, hogy mit akarsz, és mit kell tenned. A cselekvés és a tudatosság fúziója ezáltal automatikussá válik, és ellazítja a tudatot.
2. Kapj azonnali visszajelzést. Minden pillanatban tudd, hogy hol tartasz, és közelebb jutottál-e a célodhoz. Bízz az intuícióidban (azon folyamat megnevezése, mely során az információszerzés látszólag nem gondolkodási és következtetési folyamatok során történik.A folyamat egy következtetés vagy belátás végeredményét adja anélkül, hogy az ehhez vezető gondolati lépések tudatosulnának.) és hagyatkozz belső és külső biztos bázisaid tudására.
3. A nehézségeket válaszd meg készségeid szerint. A nehézségek ne legyenek se túl kicsik, se túl nagyok, és biztosítsák a folyamatos tanulás készségét. A tevékenység igazodjon készségeid szintjéhez, vagy némileg haladja meg azt : ). Majd állandóan emeld a lécet, hogy teljesítményed javuljon.
4. Koncentrálj. Figyelmed irányítsd kizárólag arra, amit éppen csinálsz. Ne engedd, hogy belső mentális rendezetlenség vagy külső tevékenységek megosszák vagy elvonják a figyelmedet.
5. Tiszta tudattal működj az adott pillanatban. Rekeszd ki a mindennapi frusztrációkat és zavaró körülményeket. Tanuld meg a „csőlátás” alkalmazását, hogy kiiktasd azokat a tényezőket, amelyeket nem tudsz befolyásolni.
6. Érezd, hogy kézben tartod a dolgokat. Legen meg az érzés, hogy ura vagy önmagadnak, cselekedeteidnek és környezetednek. Ez a kudarc miatti aggódástól való mentesség érzetét jelenti.
7. Szüntesd meg az én tudatod. Koncentrálj a tevékenységre úgy, hogy közben felülemelkedsz éneden, megfeledkezel róla, és kirekesztesz minden önkritikát. Így eggyé válsz a tevékenységgel. Ebben az állapotban megszűnnek az önkételyek, beleértve a fizikai és érzelmi aggodalmakat is.
8. Ismerd fel, amikor az időérzéked átalakul. Az idő az te élményedhez igazodik azáltal, hogy a tevékenység ritmusát, nem pedig a napi külső időt követed. Az idő lelassulhat, felgyorsulhat, vagy meg is állhat ;) .
A flow érzése a szabadság jele. A flow azonban mégsem tudatos cselekvés, hanem inkább olyan tudatállapot, amelyben hagyjuk, hogy megtörténjen. Tudatosságunk megzavarhatja a flow-t. Mihelyt eltávolítjuk az akadályokat, felismerhetjük amikor bekövetkezik. Ehhez mindig szükséges a pillanatban való jelenlét. Ha a múltban élünk, vagy a jövőben, nem éljük át a tevékenység örömét. Tanuljuk meg szeretni a jelent, mondj igen-t rá, bármi legyen is az, és értékeld az élet szépségét, bárhol is vagy."
A flow a tökéletesedés egy útja. Ráadásul fantasztikus érzés - a fejed tiszta, az energiáid pozitívak és erősek, a világ a legnemesebb értelemben JÓ.
Egy egyszerű cselekvés kellett csak hozzá: háton úsztam. Atti már kiment olvasni, én pedig időkívüliségben lebegtem-mozogtam, mikor a medence széléhez értem, mindig azt gondoltam: "Miért ne úsznék tovább?" És úsztam. A világ végére elúsztam volna. Az elején még fájt a nyakam, a lábam, aztán már nem volt semmi, csak a víz hangja és a nyugalom. A tökéletesség maga.
Nem vagyok pszichológus, de eszembe jutott az egyik legérdekesebb, leginkább bizakodásra és reményre okot adó elmélet az emberi természettel, lélekkel kapcsolatban.
A Wikipedia szerint:
"A flow egy pszichológiai jelenség elmélete, melyet Csíkszentmihályi Mihály fogalmazott meg. Az emberek a flow-élményt szerinte a következőktől kísérve tapasztalják meg:
1. az illető képességeivel összhangban lévő, egyértelmű célok
2. a tudat erős fókuszáltsága
3. az öntudatosság tudatos észlelésének megszűnése
4. az időérzékelés torzulása
5. azonnali reakció a tevékenység alatt felmerülő jelzésekre
6. egyensúly az egyén képességei és a feladat nehézsége közt (a feladat se túl könnyű, se nem túl nehéz)
7. a szituáció feletti kontroll érzése
8. a tevékenység belülről jutalmaz, ezért nem megterhelő
9. az illető teljesen elmerül abban, amit csinál, minden figyelmét erre összpontosítja
A flowélményhez nem szükséges mindegyik jellemzőnek teljesülnie." (Nem feltétel, de szerintem segít a víz, ami maga a Flow. A lágysága, a hangja, a tisztasága, az alkalmazkodóképessége, vagy az, ahogy felemel.)
"Csíkszentmihályi Mihály pszichológus ezt írta: Amikor folyóparton ülünk, és figyeljük az elhaladó vizet, megláthatjuk a Flow szépségét működés közben. A víz természetesen áramlik és mozog, biztos irányban. Energiája, ereje, bizonyossága van, ebből a kombinációból nyugalom és a világgal való egység érzete árad.
A brazil futball-legenda, Pelé leírta azokat a napokat, amikor minden szokatlanul rendben: „furcsa nyugalmat éreztem, amilyet azelőtt nem tapasztaltam semmilyen más játékban. Egyfajta eufória volt. Úgy éreztem, egész nap tudnék futni anélkül, hogy elfáradnék, hogy végig tudnám cselezni bármelyik csapatot, vagy akár az összeset, hogy fizikailag át tudnék hatolni rajtuk. Úgy éreztem sebezhetetlen vagyok.
A flow akkor következik be, amikor testünk, intellektusunk, érzelmeink és szellemünk természetes módon összehangolódik, és egy bizonyos tudatállapot övezetébe tart minket. Amikor ilyen, meditációhoz közeli tudatállapotban dolgozunk, nagyobb az energiánk, a koncentráló képességünk és hatóképességünk, mint amikor megszokott módon dolgozunk valamin. A flow segít, hogy örömet találjunk a legtöbb rutintevékenységben, például az ismétlődő gyakorlásban vagy készségeink fejlesztésében."
És hogy miért ad okot bizakodásra a flow elmélete? Mert Csíkszentmihályi szerint a flow-ra lehet törekedni, lehet elősegíteni, gyakoribbá tenni.
"Felismerheted a flow-t és nyolcféleképpen érheted el, hogy létrejöjjön:
1. Legyenek világos céljaid. Belső látásodon keresztül tudod, hogy mit akarsz, és mit kell tenned. A cselekvés és a tudatosság fúziója ezáltal automatikussá válik, és ellazítja a tudatot.
2. Kapj azonnali visszajelzést. Minden pillanatban tudd, hogy hol tartasz, és közelebb jutottál-e a célodhoz. Bízz az intuícióidban (azon folyamat megnevezése, mely során az információszerzés látszólag nem gondolkodási és következtetési folyamatok során történik.A folyamat egy következtetés vagy belátás végeredményét adja anélkül, hogy az ehhez vezető gondolati lépések tudatosulnának.) és hagyatkozz belső és külső biztos bázisaid tudására.
3. A nehézségeket válaszd meg készségeid szerint. A nehézségek ne legyenek se túl kicsik, se túl nagyok, és biztosítsák a folyamatos tanulás készségét. A tevékenység igazodjon készségeid szintjéhez, vagy némileg haladja meg azt : ). Majd állandóan emeld a lécet, hogy teljesítményed javuljon.
4. Koncentrálj. Figyelmed irányítsd kizárólag arra, amit éppen csinálsz. Ne engedd, hogy belső mentális rendezetlenség vagy külső tevékenységek megosszák vagy elvonják a figyelmedet.
5. Tiszta tudattal működj az adott pillanatban. Rekeszd ki a mindennapi frusztrációkat és zavaró körülményeket. Tanuld meg a „csőlátás” alkalmazását, hogy kiiktasd azokat a tényezőket, amelyeket nem tudsz befolyásolni.
6. Érezd, hogy kézben tartod a dolgokat. Legen meg az érzés, hogy ura vagy önmagadnak, cselekedeteidnek és környezetednek. Ez a kudarc miatti aggódástól való mentesség érzetét jelenti.
7. Szüntesd meg az én tudatod. Koncentrálj a tevékenységre úgy, hogy közben felülemelkedsz éneden, megfeledkezel róla, és kirekesztesz minden önkritikát. Így eggyé válsz a tevékenységgel. Ebben az állapotban megszűnnek az önkételyek, beleértve a fizikai és érzelmi aggodalmakat is.
8. Ismerd fel, amikor az időérzéked átalakul. Az idő az te élményedhez igazodik azáltal, hogy a tevékenység ritmusát, nem pedig a napi külső időt követed. Az idő lelassulhat, felgyorsulhat, vagy meg is állhat ;) .
A flow érzése a szabadság jele. A flow azonban mégsem tudatos cselekvés, hanem inkább olyan tudatállapot, amelyben hagyjuk, hogy megtörténjen. Tudatosságunk megzavarhatja a flow-t. Mihelyt eltávolítjuk az akadályokat, felismerhetjük amikor bekövetkezik. Ehhez mindig szükséges a pillanatban való jelenlét. Ha a múltban élünk, vagy a jövőben, nem éljük át a tevékenység örömét. Tanuljuk meg szeretni a jelent, mondj igen-t rá, bármi legyen is az, és értékeld az élet szépségét, bárhol is vagy."
A flow a tökéletesedés egy útja. Ráadásul fantasztikus érzés - a fejed tiszta, az energiáid pozitívak és erősek, a világ a legnemesebb értelemben JÓ.
Most múlik pontosan...
Dani egy hete szopizott utoljára. Muszáj volt már abbahagyni, hiszen 2 éves is elmúlt már, de egy kicsit megint belehaltam ebbe is, mint minden eddigi elengedésbe-elválásba-elszakadásba. Valami jó megint múlik, és nekem engednem kell, hadd menjen.
Vasárnap és hétfőn nagyon sírt, végigkérdezett minden gyereket, akit ismer, hogy ők ciciznek-e még - már senki nem, így legalább nem kellett hazudni. Kedden reggel, mikor mondtam, nincs cici, azt kérdezte: "mért?" és zokogott. Mondtam, "nagyfiú vagy".
Azt persze nem mondhattam, hogy anyának ebbe beleszakad a szíve, és ha egy picit is azt gondolnám, hogy nem kell még abbahagyni, én odaadnám Neked, és ringatnálak egy hosszú élet végéig, és vinnélek a tenyeremen, és leütnék bárkit, aki bántani mer, vagy akár csak csúnyán néz rád, és ha Neked rossz, hogy már nem lehetsz az én kicsi babám, hát hidd el, hogy én meg az utcára sem szeretnék kimenni soha többet, olyan mérhetetlenül szomorú vagyok emiatt. Így csak sírtam csendesen, kezemben a síró kisfiammal.
Szerdán este már nem is kérte. Nekem meg még mindig folyik a tejem, pláne, ha az ölembe bújik, megölel. Még pár röpke hónap, és megy az oviba ő is, és nekem majd ki kell találnom, mit kezdek magammal, ha nem vagyok 24 órás szolgálatban. Ha nem tudok minden lépéséről, ha nem óvhatom meg mindentől, ha nem állhatok örökké mellette, körülötte. "Nézd, ez megint egy kis halál..."
Anyának lenni örök szolgálat, örök elengedés, örök öröm és örök fájdalom...
Vasárnap és hétfőn nagyon sírt, végigkérdezett minden gyereket, akit ismer, hogy ők ciciznek-e még - már senki nem, így legalább nem kellett hazudni. Kedden reggel, mikor mondtam, nincs cici, azt kérdezte: "mért?" és zokogott. Mondtam, "nagyfiú vagy".
Azt persze nem mondhattam, hogy anyának ebbe beleszakad a szíve, és ha egy picit is azt gondolnám, hogy nem kell még abbahagyni, én odaadnám Neked, és ringatnálak egy hosszú élet végéig, és vinnélek a tenyeremen, és leütnék bárkit, aki bántani mer, vagy akár csak csúnyán néz rád, és ha Neked rossz, hogy már nem lehetsz az én kicsi babám, hát hidd el, hogy én meg az utcára sem szeretnék kimenni soha többet, olyan mérhetetlenül szomorú vagyok emiatt. Így csak sírtam csendesen, kezemben a síró kisfiammal.
Szerdán este már nem is kérte. Nekem meg még mindig folyik a tejem, pláne, ha az ölembe bújik, megölel. Még pár röpke hónap, és megy az oviba ő is, és nekem majd ki kell találnom, mit kezdek magammal, ha nem vagyok 24 órás szolgálatban. Ha nem tudok minden lépéséről, ha nem óvhatom meg mindentől, ha nem állhatok örökké mellette, körülötte. "Nézd, ez megint egy kis halál..."
Anyának lenni örök szolgálat, örök elengedés, örök öröm és örök fájdalom...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)