Knut Ims, Norwegian School of Economics and Business Administration
Értékelésemben a csatolt értékelési szempontokat követtem.
1. A téma elméleti és/vagy gyakorlati relevanciája
A CSR témája rendkívüli jelentőségű. Empirikus szempontból a CSR azért lehet lényeges, mert azt fejtegeti, hogyan lehet a gazdaság társadalmi szerepét definiálni és kezelni. A modern időkben a vállalatok meggyőző anyagi jólétet teremtettek, de ezt hatalmas áron érték el. Az anyagi jólét növekedéséhez szükség volt a természeti erőforrások intenzív használatára, és a termelési költségeket minden eddiginél alacsonyabbra szorító versenyre. Mindeközben a vállalatok hozzájárultak a szegénység és az első és a harmadik világ közötti egyenlőtlenség növekedéséhez, a korlátozottan rendelkezésre álló energiaforrások kimerítéséhez és a klímaváltozáshoz.
A CSR tágabb értelemben annak feltárását, meghatározását jelenti, hogy mennyiben várható el a vállalatoktól az általuk okozott problémák megoldása, illetve milyen ésszerű megoldásokat várhat a társadalom a gazdasági szereplőktől. A 21. század legnagyobb társadalmi és környezeti kihívásaival állunk szemben. A CSR-nak szerepet kell kapnia ezeknek a kihívásoknak a megválaszolásában. Elméleti szempontból teljesen egyetértek Győri Zsuzsanna kritikus álláspontjával, melyet már a címben is tisztán kifejez. Kifejezetten értékelem, hogy volt bátorsága túllépni a CSR létező konceptualizációján annak érdekében, hogy elméletileg gazdagítsa a témát. Számos érdekes distinkciót tesz, mint a „CSR kifizetődik/üzleti érdek” versus „CSR, mint magasabb rendű cél/CSR mint etikai kötelezettség”; értékközpontú versus értékvezérelt vállalatvezetés; instrumentális versus valódi üzleti etika. Expliciten bemutatja a CSR „alapproblémáját”, miszerint az üzleti etika alapelvei és a CSR gyakorlat között túl nagy eltérés van.
2. A feldolgozott hazai és nemzetközi szakirodalom
Minthogy nem tudok magyarul, csak a nemzetközi szakirodalmi részre támaszkodhatom. Megnézve az irodalomjegyzéket azonban látom, hogy a mintegy 160 hivatkozásból sok magyar, így feltételezem, hogy a releváns magyar szakirodalom bemutatása éppoly átfogó, mint a nemzetközié. Kétség sem fér hozzá, hogy a disszertáció feldolgozott szakirodalma „igen széles körű”.
3. Az irodalom feldolgozásának mélysége, színvonala
A II. fejezettől Győri Zsuzsanna bizonyítja, hogy mélyen és nagyon alaposan megismerte a releváns szakirodalmat. Példaként a CSR különböző definícióinak bemutatását említeném. Helyesen állapítja meg, hogy a CSR-nak nincs egyetlen mindenki által elfogadott definíciója. Mivel a téma interdiszciplináris, nem is várhatunk el egységes definíciót, valószínűleg gyümölcsözőbb is, hogy különböző koncepciók léteznek. Azt is világosan állítja, hogy az újabb „CR” kifejezés átveszi a „CSR” kifejezés helyét, jelezve, hogy a vállalatok felelőssége nem csak társadalmi, de környezeti természetű is. Azt is értékelem, hogy a mainstream gazdasági irodalom CSR definícióit is vizsgálja, annak ellenére, hogy ezek nem egyeztethetőek össze a disszertáció alapvető álláspontjával. Ilyen például Kotler és Lee (2005) definíciója.
4. A felvetett tudományos kérdések kezelése, megragadása
A III. fejezetben a CSR elméleti fejlődését megfelelő alapossággal mutatja be Goodpaster és Matthews (1982) cikkétől egészen Goodpaster 2007-es könyvéig. A „láthatatlan kéz”, a „kormányzat keze” és a „menedzsment keze” közötti különbségtétel kiemelkedő. A következőkben a vállalat és a társadalom viszonyrendszerét bemutató vezető paradigmát, a stakeholder elméletet fejti ki. Bemutatja azt is, hogy képes volt kidolgozni egy saját csoportosítást a meglévő hatalom/érdek kategorizálásokhoz hozzájárulva.
5. A kialakított vizsgálati keret
A vizsgálati keret először és kiváltképp a CSR mögött meghúzódó motiváció tárgyalásánál kerül kifejtésre, legtisztábban és legkövetkezetesebben azonban a VII. fejezetben láthatjuk. A keret a mainstream CSR felfogás egy alternatíváját adja. Ezt az alternatívát - melyet joggal nevezhetünk radikálisan újnak - különböző kifejezésekkel közelíthetjük, mint az értékvezérelt vállalatvezetés, az alternatív kapitalisták, az alternatív vállalkozók, az értékvezérelt üzlet vagy a valóban felelős vállalat. A VII. fejezetben megemlíti a környezeti etika egyes elméleteit is, mint a mély ökológia vagy a biocentrikusság. Érdekes lett volna annak átfogóbb bemutatása, hogy a különböző környezeti elméletek és modellek hogyan kapcsolhatóak össze a vizsgálati kerettel. Ez nem igazán kritika, inkább javaslat további kutatásokhoz.
6. A felállított hipotézisek
A hipotézisek, melyeket Frank (2004) inspirált, megfelelő kiindulópontot jelentenek a disszertáció empirikus részéhez. Központi témájuk az etika és a versenyképesség közötti kapcsolat. Frank fő hipotézise szerint a felelősségvállalás fontos előnyöket generál versenykörnyezetben is, ami nagyon sokat ígérő az üzleti etika szempontjából. A hipotéziseket megfelelően bemutatja a 145-146. oldalon és az összefoglaló részben is. A hipotézisek nagyon érdekesek és fontosak.
7. Az alkalmazott vizsgálati módszerek
A kutatás során 17 vállalati interjú készült, szakértői, nem véletlen mintavétel után. Azt gondolom, ez teljesen megfelel a disszertáció céljának. A választott módszertan legfontosabb előnye, hogy nem akart kvantitatív lenni, helyette a jelenség mélyebb megismerését célzó, kvalitatív kutatás készült, ami az értékvezérelt vállalkozók gondolkodásmódját kutatja. Tekintve a vizsgált jelenség komplexitását és hogy a témát tudományosan még nem igazán kutatták, Győri Zsuzsanna a megfelelő kutatási stratégiát választotta, a feltáró kutatási módszer bölcs választás volt. Győri Zsuzsanna emellett bemutatja egy a magyarországi CSR helyzetet feltérképező kutatás eredményeit is. Ennek során 40 vállalati interjú készült, melyek kiegészültek az előző két év kutatási jelentéseivel, konferencia előadásaival, a témában aktív civil szervezeteknél és vállalatoknál számon tartott információkkal, a kapcsolódó jogszabályokkal, és vállalati CSR-anyagokkal. A mintavétel véletlen volt, illetve a példaértékű vállalatok szakértői mintavétellel kerültek kiválasztásra, eddigi kiemelkedő CSR tevékenységük alapján. A kérdések 6 adekvát és szakmailag megfelelő kategóriában hangzottak el.
8. A következtetések
A következtetések rögtön az első fejezetben megjelennek 7 pontban „A dolgozat tézisei” címen, ezen kívül az Összefoglalásban is, 15 pontban. A két rész kiegészíti egymást és megfelelően épülnek a feldolgozott szakirodalomra, valamint az egyéni kutatás empirikus eredményeire. Ide sorolnám még a VIII. fejezet „Ajánlások a vállalatok és érintettjeik számára – elsősorban a kormányzatnak és a civil társadalomnak” című részét is.
9. Az elért eredmények
Az eredmények érdekesek és nagy elméleti és gyakorlati jelentőséggel bírnak. A kutatás igazolta Frank 2004-es kitűnő könyvének hipotéziseit. A hipotézisek maguk így nem számítanak újnak, bizonyításuk azonban nagyon fontos, mivel ellentmondanak a mainsream gondolkodásnak a verseny és az erkölcs kapcsolatáról. A szakirodalom feldolgozása, interpretálása már önmagában is tudományos eredmény. A kiválasztott források kiváló kiindulási pontot jelentenek, melyeket a disszertáció összefoglal, kommentál, kritizál és tanulságosan használ. Az eredményeket három részre oszthatjuk: egy elméleti részre, ahol az elemzési keretet építi fel, és két empirikusra. Az egyik empirikus rész az „Alternatív lehetőségek a vállalati felelősség vállalására” című VII. fejezetben található. Véleményem szerint ennek legfontosabb része az „Értékvezérelt vállalatvezetés”. Ezután mutatja be a „Valóban Felelős Vállalat”-ot, ezt követik a környezeti etikáról, és a fenntarthatóságról, mint magasabb rendű célról szóló részek. „A kicsi szép – radikális változtatás a gazdaság fennálló rendszerén, logikáján” rész után befejezésül a spiritualitás szerepéről beszél. Nagyon nagyra értékelem a disszertációnak ezt a fejezetét. A másik empirikus rész (A CSR helyzete Magyarországon) a VIII. fejezetben található, ahol az elért eredmények világosak és informatívak. Nekem, mint norvég embernek ez a fejezet nagyon érdekes és szükséges is volt ahhoz, hogy megértsem a magyar CSR gyakorlatot. Az, hogy az elemzést az 1989 előtti és utáni körülmények ismertetésével kezdi, nagyban magyarázza a CSR magyarországi helyzetét.
10. A hivatkozások
Általános véleményem szerint a hivatkozások korrektek és precízek.
11-14. A dolgozat szerkezete, felépítése; A járulékos elemek (ábrák, táblák, glossary stb.); A dolgozat stílusa; Kivitelezése
Ezeket a szempontokat együtt fejteném ki, mivel kisebb súllyal jelennek meg az értékelésben. A dolgozat szerkezetét kiemelkedőnek találom. A járulékos elemek közül a második kutatás eredményeit bemutató táblázat lehetne informatívabb. Néhány leíró statisztikai mutató segítségével a táblázat információs szintjét meg lehetett volna növelni. Bár a táblázat a mellékletben található, mégis örültem volna ezeknek a kiegészítéseknek. A disszertáció angol fordítását általánosságban jónak találom, azonban a fent említett táblázat címe és adatai megmutatják, hogy az angol nyelv mind Zsuzsannának, mind nekem, a norvég opponensnek okoz még nehézségeket. Azonban általánosságban a disszertáció kivitelezése nagyon jó, a stílusa pedig kiváló, világos és retorikai szempontból is meggyőző. Ez már a tézisgyűjteményből is látható.
Összességében az apró kritikák az utolsó négy szemponttal kapcsolatban nem árnyékolják be azt az értékes tudományos eredményt, melyet a disszertáció a CSR területén elért. Örömet szerzett számomra a disszertáció elolvasása és sokat tanultam Győri Zsuzsanna kutatásából és eredményeiből. Gratulálok ehhez a fontos és időszerű dolgozathoz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése