Felnőnek

Mindannyian tudjátok, néha mennyire fáradt tudok lenni a gyerekektől. Hogy néha már - Uram bocsá! - a szoptatás is teher.

Most negyedik napja vagyok nélkülük, és néha levegőt sem kapok, annyira hiányoznak. Tegnap megnéztük a Toy Story 3-at, és az utolsó 20 percet végigbőgtem. Persze a gyerekeknek nem ezt domborították ki, de Anya ott állt az üres gyerekszobában, miközben Andy vigasztalta, hogy nem lesz baj. A gyerek volt a felnőtt. Hát nem borzasztó, hogy felnőnek és elmennek? Hogy nem maradhatnak örökre kicsik és az enyémek?

Lefektettem Barnust, és megkérdeztem a meseolvasás után:
- Mit fogok én csinálni nélküled, ha az oviban leszel?
Barnus:
- Majd este találkoz mi. Ha Dudu is mene ovi, akkó Anya végge tud dógoz egész nap.

Atti szerint sértésnek szánta, mert leadtam őket két hétre Anyának, de szerintem nem erről volt szó, mert közben olyan komolyan, derűsen nézett a nagy okos szemével.

A gyerek volt a felnőtt.

Emlékezz rám

Gandhi azt mondta, akármit csinálsz az életben, jelentéktelen. De fontos, hogy megtedd, mert senki más nem fogja megtenni helyetted.

Nehéz dolog tudományos dolgozatot írni. Sokkal inkább kell hagyatkozni mások elméleteire, tapasztalásaira, eredményeire, mint például a blog esetében, hiszen a tudományos dolgozat - bár tartalmaznia kell idézem "szintetizáló jellegű önálló eredményeket" - akkor jó, ha sok idézetet, egymást erősítő és cáfoló elméleteket tartalmaz. A sok nagy gondolkodó gondolataitól pedig néha nagyon kicsinek, butának és jelentéktelennek érzem magam.

De persze nem mindegy, hogyan fűzöd egybe a nagyok gondolatait, és hogy mikor és milyen mélységben fejted ki a saját meglátásaidat a témáról. A tervezetemet például én eléggé személyesnek éreztem, de az engem jobban ismerő opponens szerint nem mertem megfogalmazni a véleményemet.

Úgyhogy most törekszem, hogy a végső változatban még inkább ott legyek én is a sorok között, mert bár más is megírhatná ezt a dolgozatot, úgy ahogy én írom meg, csak én írhatom meg. És lehet, hogy valaki majd éppen emiatt fog emlékezni rám.

Mert ez a dolgozat és a megírása is éppoly jelentéktelen, mint minden más, de fontos, hogy megírjam. És talán nem csak nekem...

(Menjetek moziba, nézzétek meg az Emlékezz rám-ot!)

Kérjetek és adatik néktek

Szeretett és tisztelt lelkészünk távozott ma a gyülekezetből. Nem kezdeném részletezni, mi a véleményem arról, hogy ha egy lelkész magánéleti válságba kerül, akkor elvárják, hogy elköltözzön, de szeretnék neki megköszönni egy pár dolgot. De azt majd személyesen. Most csak annyit, hogy amellett, hogy összeadott minket és megkeresztelte a gyerekeinket, talán az a legkedvesebb emlékem róla, hogy amikor a macskám meghalt, és megkérdeztem Tőle, mi lesz az állatok lelkével, nem nevetett ki, nem tolt le, hogy miért siratok egy macskát Isten házában, csak rám nézett, láttam, hogy érzi a fájdalmamat – még ha gyerekes is – és csak azt mondta:
Ez olyan kérdés, amire nem tudok neked választ adni. Mert erről az Illetékes (ti. a Krisztus Jézus) nem nyilatkozott.
Hatalmas lelkierőt ad azóta is, ha arra gondolok a gondok idején, hogy minden bizonnyal a rossznak is van értelme, csak mi nem érthetjük mi az, mert az Illetékes úgy találta, nem vagyunk elég felnőttek, hogy minden választ ismerjünk.
Erről majd később talán többet, de ma is kiderült, hogy nincsenek véletlenek.
Megtérésem kezdetétől legkedvesebb igém (Máté 7,7-8): „Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.”
Laci ma erről az igéről beszélt. Elmondta, hogy ez természetesen nem arra vonatkozik, hogy bármit kérünk, az teljesül, hanem hogy ha képesek vagyunk élő hitet kérni, és nap mint nap éberek vagyunk annak megtartására, megkapjuk azt a Jóistentől.
Természetesen én sem gondolom, hogy bármilyen kicsinységért (több pénzért? hosszabb lábakért? szebb arcért? szép időért?) zavarhatjuk Istent ennek az igének a nevében, de azért mindig úgy láttam, hogy igazán fontos dolgokért szabad és kell is a Feljebbvalóhoz, az Univerzumhoz fordulnunk, hiszen ha nem fogalmazzuk meg, mit szeretnénk, hogyan várhatjuk, hogy teljesüljön.
Két hét. Most ennyim van, hogy pontot tegyek 7 évi munka végére, befejezzem a disszertációmat, hogy reménység szerint még ebben az évben, de legkésőbb jövő év elején megkapjam a címet, ami igazán avatottá tesz arra, hogy azt csinálhassam az életemben, amit igazán szeretnék.
Ezért most kérlek Istenem, adj erőt, energiát, ihletet és nyugalmat, hogy értékes és jó munkát végezhessek az elkövetkező két hétben.
És add, hogy Laci olyan helyre kerüljön, ahol emberi értékei és elhivatottsága szerint értékelik. És ahol tudják, milyen alázat és bizalom kell ahhoz, hogy egy lelkész, egy ember kimondja: Ez olyan kérdés, amire nem tudok neked választ adni. Mert erről az Illetékes nem nyilatkozott.

milyen hitel? svájci frank?

Akkor félszavakból is értjük egymást...

Már pár hete készülök erről írni, de eddig nagyon rossz kedvem volt miatta, ma sokkal pozitívabb vagyok, ezért tudom, hogy nem borítom ki magam túlságosan.

A legtöbb ember, akivel beszélek mostanában, előbb-utóbb panaszkodni kezd a törlesztőrészletekre. És tényleg: erre azért nem számíthattunk, mikor felvettük a hiteleket 150-160 Ft-os svájci frank árfolyamon. Persze Soros György már 1999-ben írt egy megszívelendő könyvet a kapitalizmus nemsokára bekövetkező válságáról, de azért ez akkor is durva. A kezdő és a mostani részletek különbségéből - ha félretettük volna, tudom, ez persze hipotetikus, hiszen ha nálunk maradna, biztos több ruhát-cipőt-egyebet vennénk - már vehettünk volna egy autót. Nem kicsit, hanem egyterű, jó kis családi Toyotát, még ha használtan is.
Atti vigasztal: "Senki sem számított a spanyol inkvizícióra".

De nekem lassan egy másik idézet kezdett egyre hangosabban szólni a fejemben, ahogy beszéltem Veletek, drága szeretteim, barátaim, ismerőseim:

"Hanyas vagy? 47-es? Akkor fél szavakból is értjük egymást." (Nagy Bandó örökbecsű mondatai, mert mi régen is szerettük a stand-upot, bár nem tudtuk, hogy így hívják)

És még mind bírjuk. Sokan saját erejükből, de többeteknek - Istennek hála nekünk is - ott egy biztos családi háttér, akik lelkileg, de ha kell, anyagilag is segítenek. Egyszer hirtelen szükségünk volt 80.000 Ft-ra még az első lakásunk építésénél, a munkahelyemről telefonáltam Attinak-Apának-Anyának, és 5 percen belül már tudtam, hogy lesz és honnan lesz pénz. Aliz kolléganőm, akinek nálam sokkal nehezebb élete volt-van könnyes szemmel mondta, milyen jó nekem, hogy bármi a gondom, 5 perc múlva ott a megoldás, a neve: család.

Neked akarnak és tudnak segíteni a szüleid?
Akkor félszavakból is értjük egymást.

Egy okos kislány

Tegnap fergeteges parti volt nálunk. Két pici névnapja, dédi mamák, saslik, kókuszgolyó, meg amit akarsz.
Mesélem nagymamámnak, hogy a múltkor sminkelés közben döbbentem meg, milyen ráncos a homlokom és a szemem.
A válasz: Egy okos kislány nem mond ilyet...

Hát kedves Sándor öcsém:
lehet, hogy az Életképekben nem, de ebben a párbeszédben benne van az egész élet!