Irigyek

Most épp nyugi van ezen a fronton, de egy-két hónapja nagyon sokat gondolkoztam az irigységen. Azt gondolom, én sok mindenkire lehetnék irigy: elsősorban a kinézete miatt – egész életemben túlsúlyos révén nagyon sokat szenvedtem azon, hogy szerettem volna szebb, vékonyabb, tetszetősebb lenni. De ezen túl is: rengetegen szebbek, jobbak, gazdagabbak, türelmesebbek, okosabbak, gyorsabbak, mi több bölcsebbek, mint én. Akkor agyaljak egész nap azon, hogy miért pont ők és miért nem én? Hogy bárcsak a bőrükbe bújhatnék? Hogy bárcsak az életüket élhetném?

Depis viszonylag sokszor vagyok, de ilyesmik akkor is ritkán jutnak eszembe. Elkeseredésem gyakran – bár már kevesebbszer, mint régen – csap át mások hibáztatásába, de irigy nem szoktam lenni. Talán hiányzik belőlem az ezért felelős gén. Szerencsére nem csak belőlem, drága barátnőm: „Nem az az igazi barát, aki szenvedéseink közepette szánalommal fordul felénk, hanem aki irigység nélkül tudja szemlélni boldogságunkat.” (Gustave Thibon).

Azt viszont kiszúrom, ha rám irigyek, és nagyon meg tudja keseríteni az életemet.

Egyrészt, mert nem tartom magam szerencsésnek. Illetve abban igen, hogy milyen családba születtem, ez tényleg nagy áldás, és én személy szerint nem tettem érte semmit. Amikor valaki irigyel azért, amit elértem, úgy érzem, azt gondolja, micsoda mázlista vagyok. Akik igazán ismernek, tudják, hogy még kaparós sorsjeggyel sem nyertem soha, hogy sokakat szerettem, de csak kevesen szerettek viszont, hogy mindig az utolsó kinyitott file-ban/fiókban/táskában van, amit keresek, hogy általában az orrom előtt megy el busz/villamos/metró, hogy gyakran belelépek a kutyagumiba, de maximum bosszankodhatok és moshatom a cipőmet, Fortuna ettől sem lesz kegyesebb hozzám. Hogy ezeket kivédjem, folyton előbb indulok, rendszerezek és listát írok – szinte már kényszeresen – de enélkül tényleg szétesnék.

Ezzel át is tértem a másrészt-re. Másrészt azért zavar az irigység, mert megdolgoztam az eredményeimért, és nem csak úgy az ölembe hullottak. Úgy érzem, az irigyek is tehetnének, tehettek volna ennyit, és akkor ők is előrébb járnának. De ha nem akarnak, azért ne engem hibáztassanak. Baltasar Gracián szerint „A nagy lelket ugyanaz bátorítja, ami az irigységet porba sújtja.” Hát ez az, ha csak siránkozni tudnak, hogy nekik rossz, bezzeg nekem jó, mitől várják, hogy jobb legyen nekik?

Amikor nagyon ideges voltam miattuk, nem is tudtam írni erről, olvasni viszont igen, és nagyon jót tettek a lelkemnek a nálam bölcsebbek gondolatai. Hiszen minden keserűséget, haragot, rossz érzést csökkent az, ha látod, hogy mások is hasonlóan látják/látták a dolgokat.
Eubie Blake ezt írja: „Soha ne bízz senkiben, aki arra vágyik, ami a tied. Barát vagy sem, az irigység egy elsöprő érzelem.”

Bízni nem bízom bennük, de sajnos nem zárhatom ki őket az életemből, ahogy Márai Sándor javasolja: „Vannak gyógyíthatatlanul sérült emberek, kiket a kapzsiság, a hiúság és az irigység oly mélyen megfertőzött, hogy nincs semmiféle mód reá, megközelíteni és megengesztelni beteg lelküket. Ezeket szánjad, de kerüljed. Nincs az a nagylelkű cselekedet, önzetlen magatartás, bátor és nemes közeledés, ami segíthet ez embereken. Különösképpen az irigység kínozza ez embereket. Epét hánynak, álmukban felordítanak, hánykolódnak vackukon, mint a nyavalyatörősök, habot köpnek, ha azt látják, hogy valaki munkával vagy a kegyes sors jóindulatával szerzett, elért valamit az életben. Betegek ezek, fertőző betegek. Kerüld a társaságukat, ne hidd, hogy érvelés, bizonyítás valaha is meggyőzheti őket. Mintha a leprásnak akarnád bizonyítani, hogy az egészségesek bűntelenek és ártatlanok! Nem hiszi el. Ha feltárod előttük betegségük igazi okát, meggyűlölnek. Ha érzéseikre akarsz hatni, fütyköst ragadnak. Oly mélyen élnek indulataikban, mint a száműzött sorsában: nem ismernek más megoldást, csak a bosszút. Ne alkudozz velük, kerüld el őket, s viseld el létezésüket a földön, mint egy sorscsapást.”

Mi tegyek hát velük? Moldova pikírt mondata teszi helyre a dolgot: „Ajándékba csak a szánalmat adják, az irigységet neked magadnak kell kiharcolnod.” Hát akkor legyenek csak ők szánni valóak, én megdolgoztam az eredményeimért: többek között azért is, hogy ők irigyek legyenek rám.