Szex és New York 2

Láttátok azt a részt a South Parkból, mikor Lucas és Spielberg többször, különböző pozíciókban, cseppnyi szégyenérzet nélkül megerőszakolja Indiana Jones-t?
Hát kb. ez történt a négy nővel is, akik éveken át ikonként ragyogtak szingli és nem szingli lányok képernyőjén és mindennapjaiban, befolyásolva érzéseinket, stílusunkat, alkalmat adva összekacsintásokra, nagy nevetésekre, „velem is ugyanígy van” megnyugvásokra. New York pedig magasról le lett sz*va.
Ha még nem láttad, hát töltsd el a délutánt-estét valami értelmesebbel, ezt majd megnézed egyszer DVD-n.
Mégis: volt egy jelenet, amikor konkrétan könnyes lett a szemem. Hozzátartozik, hogy Barnussal már napok óta hadban álltunk, és amikor végre el akartunk menni a moziba, hisztit vágott le, hogy Anya nem menjen el. Szóval a jelenet: Charlotte és Miranda a bárpultnál ülnek, iszogatnak, és bevallják egymásnak – anyák egymás között – hogy néha a falra tudnának mászni a saját gyereküktől, hogy néha azért vonulnak be gardróbba/WC-be/kamrába, hogy hallják a saját gondolataikat és hogy baromira jó nekik most egy pár napig távol a családtól – ugyanis elutaznak Abu Dhabiba, hogy New Yorkot ne is lássuk.
Aztán azon gondolkodnak el, mit csinálnak azok az anyák, akiknek nincs baby sitterük, és végül rájuk (ránk) isznak.
Szerencsésnek mondhatom magam, hisz baby sitterünk ugyan nincs, de vannak nagyszülők és van egy párom, akik sokat átvállalnak a gyereknevelésből, hogy én minél kevesebbszer érezzem azt, a gardrób az egyetlen menekülési lehetőség fél perc csendbe. De mégis megnyugvást adott, hogy nem vagyok gonosz és állhatatlan, amiért néha szükségét érzem felnőtt beszélgetéseknek, olvasásnak, csendnek, vagy egy ebédnek, amit végig ehetek úgy, hogy nem kell mást is etetnem.
Mind érezzük így néha. És bár elég hülye ötletnek tartom a film végén található „megoldást”, miszerint az anyák majd Carrie régi lakásába vonulnak el teázni és olvasgatni, ha otthon kiborultak, itt egy pillanatra újra tudtam azonosulni az amúgy csúnyán lerombolt ikonokkal.