Tegnap Borival beszéltem telefonon, miközben sétáltam a Gyöngyösihez. Bementem a Libri-be az Eat, pray, love-ért – közben még mindig beszélgettünk. A néni szépen elővette a könyvet, elvette a Libri kártyát, a pénzt, beütötte az összeget, aztán elkezdett a visszajáróval bíbelődni. Én meg:
benyúltam a pénztárgéphez, és letéptem a számlát. Automatikus, gyors, hatékony mozdulat volt. Ahogy letörlöd a gyerek száját, ahogy felhúzol egy zoknit, ahogy becsukod a játékgarázs kapuját, ha épp azért nyefeg valaki.
A néninek egy pillanatra elkerekedett a szeme, aztán ahogy elnézést kértem, kedvesen mosolygott, hogy semmi baj. Mi meg jót röhögtünk Borival a telefonban…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése