Akik ismernek minket, tudják, hogy ez egy elég régi sztori, hiszen Barnus mindjárt 4 éves lesz. Mikor egy éves volt, még volt időm majdnem minden nap naplót írni, abból vágom most ki az alábbi sorokat. Szép, nyugodt idők voltak. A mostaniak meg szép mozgalmasak.
Ma nagy bulira készültünk: a szülinap alkalmából el akartunk menni megnézni a kacsákat a Városligetbe. A délelőtt sajnos elment, Barnus kicsit álmos volt, nem volt nagyon jó kedve, ezért sokat szeretgettem, tízóraiztunk, aztán nagyot aludt, mire felkelt, már ebédideje volt, szóval végül csak 2 körül indultunk el. Így viszont legalább úgy készültünk, hogy kivillamosozunk a Homoktövisbe, hogy Attinak ne kelljen értünk jönnie. Addigra viszont nem volt valami jó idő, kb. 300 méterre voltunk a lakástól, mikor elkezdett cseperegni az eső. Megfordultunk, hogy akkor Westend, mivel úgyis onnan kell menni a villamoshoz, erre kb. 200 méter után, miközben Attival beszéltünk, megint elállt, sőt kisütött a nap is. Szóval fordulás, mégis irány a tó. Mire kiértünk, Barnus persze elaludt, édesen, mélyen, kacsaellenesen…Én meg nem vittem könyvet, csak fényképezőgépet, hogy mindent megörökítsek a nagy napon, szóval fényképezhettem a Városligetet a fura fényben – néhol szürke felhők voltak, néhol kék ég, néha sütött a nap, máskor meg cseppet sem. És csináltam néhány képet az alvó Barnusról, kacsákkal a háttérben. Közben beszéltem Évikével, és Barnus aludt, Anitával, és Barnus aludt, Anyával, és Barnus aludt, Attival, és még mindig aludt, aztán épp gondolkodtam, ki legyen a következő, mikor el kezdett megint csepegni, most viszont fél perc alatt hatalmas zuhé lett belőle, szerencsére Barnust épp le tudtam takarni az esővédővel. Próbáltam egy fa alá húzódni, de nem volt egy értelmes sem, Barnus pedig már nem aludt, hanem sírt, hogy miért kell neki búra alatt lennie. Így el kellett indulni, mert akkor hallgat. De még nagyon messze volt a Westend, így kitaláltam, hogy felszállunk a trolira az Állatkert előtt. Persze ilyenkor nem szipi szupi lapospadlós változat jön: mit csináljak a totál vizes kocsival, benne az üvöltő Barnussal – aki szülinapja alkalmából megázott, kacsát viszont nem látott? Felszóltam egy fiatal férfinek, hogy segítsen feltenni a kocsit, és szerencsére ketten is jöttek a megmentésünkre. Mire a Teréz körúti megállóhoz értünk – ez kb. 6 perc, már megint ragyogott a nap, de a kacsák már messze voltak, hogy megnézzük őket. Be a vásárlócentrumba, C&A-ba ismét ruhacsere – még jó, hogy egységes a számozás, és az egyik 86-os ruha csak 5 centivel rövidebb, mint a másik. Kicsit még leskelődtünk, 4 körül ettünk, aztán villamos. Mire felszálltunk, már megint csepegett, de most megúsztuk. A végállomáson Atti már várt minket, Barnus csudára örült neki. Jól megkötöttük a szerződést, kifizettük az ingatlanost, utána Anyáéknál még Lacival is ittunk a nagy ügyességünkre, Barnus nagy jókedvében kölesgolyót evett, szigorúan állva – egy egyévest már nem lehet csak úgy leültetni. Nem csak úgy, de sehogy se, igazából. Ünnepi vacsi itthon volt, gyertyával, fényképezéssel. Az egész napot dokumentáltam (pl. felvettem a szipi szupi mátrixos felülést), szerintem jó kis szülinap volt – kacsák nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése