Craig Smith fogyasztói szuverenitás elméletét tanítottam hétfőn az egyetemen. Lényege, hogy akkor várhatunk el valóban megfontolt, átgondolt, felnőtt, tudatos fogyasztói döntést, ha három dolog a fogyasztó rendelkezésére áll:
1. képesség a döntés meghozatalára - ez a képesség csökkent például a gyerekeknél, vagy a betegeknél (a marketingeseknek nem szabadna kihasználni ezt a csökkent képességet, illetve óvakodniuk kellene ennek a képességnek a célzott gyengítésétől);
2. információ - a fogyasztónak rendelkezésére kell bocsátani a termékkel, szolgáltatással kapcsolatos releváns tudnivalókat;
3. a választás lehetősége - ha mindezek mellett nincs a terméknek szebb - jobb - bármilyen szempontból elfogadhatóbb helyettesítője, akkor megette a fene az egészet - természetesen, ha nem lehetséges a vásárlástól elállni, ha a termék mindenképpen szükséges.
Csák Máté - remélem, nem haragszik meg, hogy nevén nevezem, de olyan szép neve van - nevű hallgatóm a gyógyszerekkel kapcsolatos példámra kérdezett rá. Ő mindig "kukacoskodik" a szó lehető legpozitívabb értelmében, mindenbe belekérdez, magyarázatot vár, látszik, hogy gondolkodik, az ilyenek miatt imádok tanítani.
Azt firtatta tehát, mi legyen abban az esetben, ha nem teljes a szuverenitásunk a döntésnél. A gyógyszerek esetében ugyanis ha meg is kapjuk a szükséges információt, a legtöbbször akkor sem vagyunk képesek feldolgozni, megérteni azt. Szerinte ilyenkor az, hogy az orvos kontrollálja, mit vegyünk be, a fogyasztói szuverenitás korlátozása. Szerintem - és ő is elfogadta ezt - inkább a fogyasztói szuverenitás korlátozottságának felismeréséről, elfogadásáról, és a döntés egy jobban informált és képzett személy kezébe való áthelyezéséről van szó.
De mit tegyünk, ha ahány orvos, annyi javaslat és vélemény? Konkrétan ha a mi doktor bácsink oltás-ellenes, a helyettesítője, az óvónő, a patikus, a régi doktornénink viszont azt mondják, felelőtlenség nem oltatni bárányhimlő ellen, akkor mit tegyen a szülő (aki ugye ebben az esetben korlátozottan szuverén fogyasztó)?
Igazság szerint nem tudom, van-e tökéletes döntés, valószínűleg csak kisebb rossz van - mint a legtöbb dilemmánál. Mindenesetre megkapták az oltást. Hogy hogyan döntöttem? Elismerve a szuverenitásom, tudásom, képességem és információm korlátozottságát, úgy döntöttem, ez nem észalapú döntés. Szeretnék egyszer többet foglalkozni ezzel, de mindenesetre vannak technikák, amelyek az érzelmekre és a "zsigerekre" bízzák döntéseink megalapozását. Ilyen a szag teszt: bűzlik itt valami?; a tükör teszt: bele tudok nézni?; vagy az alvás teszt: nyugodtan alszom a döntés meghozatal után?
Jelentem, nyugodtan alszom. Jó döntést hoztam. Legalábbis hiszek benne, hogy ez a kisebb rossz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése