A decemberünk nagyon jól telt. Már első hétvégén elindult az ünnep, az ajándékozás, az advent. Anyósom volt itt, így a gyerekeknek volt Karácsony, Mikulás, nagymama itt-alvás, pörögtek, motoroztak, majdnem éjfélig fent voltak. Elkészítettem az adventi házikókat, jó volt nézni, ahogy minden nap újra örülnek az apróságoknak. Minden este karácsonyi mesét olvastunk, megbeszélgettük, mit is ünneplünk, Barnus tanítgatta Dudut, hogy kell mondani, hogy Jézus. (Ez azért vicces, mert ő két éve Józsinak mondta…)
Ajándékot leginkább csak a gyerekeknek vettünk, de nem is hiányzott semmi sem. Együtt voltunk, jókat ettünk, szép – na jó, néha kicsit túlságosan szentimentális – zenéket hallgattunk. A gyerekek fel sem tudták dolgozni a sok fényt, illatot, ajándékot és embert. Örültek a Dédi mamák, a Dédi papa, a nagyszülők, és persze nekünk szülőknek is ünnepi hangulatunk volt. A karácsonyfában az a leggyönyörűbb, ahogy két kék szempárban visszatükröződik.
De aztán… Egyrészt a két ünnep közötti időszak gyerekkoromban hosszabb volt. Ez tuti! Másrészt január 2-ra Barnus úgy köhögött, hogy nem mertem oviba küldeni. Eddigre már elég lehangolt voltam, a karácsonyi fények már fakultak, a sütiktől híztam 3! kilót, a pulykából még mindig volt, és én már nem tudtam szárnyasra nézni, Barnus is kezdett unatkozni ergo rosszalkodni. Szerdán már ment oviba, jól volt, erre szombatra belázasodott, alig tudott elmenni vasárnap Sándorral a karácsonyi ajándékba kapott jegyekkel Thomasra. Délután volt a mélypont. Hétfőn doki: tüszős mandulagyulladás. Kedd estére már Dudu is elkapta, én ma reggelre lettem beteg. Elmaradt a szerdai „szabad” napom, amikor van kocsim, és mehetek, ahova akarok, mert Dudu végre már szereti az autókázást, ráadásul szmog és köd van, így ki sem igen mehetünk, ami a gyerekeknél nagy, mély unatkozásban nyilvánul meg, melynek manifesztálódásaként Barnus bántja Dudut, engem, Dudu meg csak Barnust – köztes időben pedig rajtam lóg.
Én pedig kövér vagyok, beteg vagyok, bezárt vagyok, haszontalan vagyok – múlt héten legalább volt egy pár dolgozatom javítani, de most semmi – és nem tudom megnevelni a gyerekeimet. És már a hajam sem jó . A Karácsony a leggyönyörűbb egész évben, de a január betegséggel piszok nagy ár érte. Nem hullámvasút, zuhanás…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése