Akkor ovi jobb…

István unokabátyám úgy 2005-ben (27 évesen) állapította meg, hogy ha ő választhatna, hát ovis szeretne lenni, ha nagy lesz.
Gyönyörű nagy fiam mai beszélgetésünk alapján jobban megragadja a napot: már most rájött, hogy az oviban a legjobb. Ja és persze van még egy fix pont az életben, de erről majd a végén…

Oviba menet láttuk, ahogy az iskolába meghozták az ebédet. Barnusom kérdezi, mit hoztak a nagy kocsiban.
- Ebédet.
- Nem is tudtam én, iskolában is van ebéd. Azt hittem én, csak tanulás van ott.
- Nem kicsim. ott is van ebéd, a játék helyett van tanulás. De ebéd az ugyanúgy van.
- Akkor ovi jobb. Anya, ha iskolás leszek, mikor fogok játszani?
- Majd hazajössz napközi után, és akkor.
- Mikor megcsinál én házi föladat?
- Ha ügyesen megcsinálod a napköziben, akkor otthon már nem kell.
- Akkor megprógál én ott megcsinálni. Este játszom, még megnézem Barátok Közt-öt.
- De kicsim, sokkal hamarabb hazaérsz, mint ahogy az kezdődik. Kb. olyankor fogok érted menni, mint az oviba.
- Nem kell értem jönni, iskolások nagyok, egyedül mennek. (Most csendben marad, nagyon gondolkodik.) Azért csörögj rám, mikor kezdődik Barátok Közt, jöjjek most már haza…