Nagyon örülök. Dudu mehet 3 évesen, januártól oviba. Nagyon jó lesz ott neki. Érett lesz rá. Az is szinte biztos, hogy Barnus mellé mehet majd az 1-es csoportba, így az udvaron találkoznak majd, néha átnézhetnek egymáshoz - biztos, hogy így könnyebb lesz neki megszokni az óvodát.
De mi lesz velem? Én hogy fogom megszokni, hogy több mint 5 év után néha egyedül leszek? Nem úgy, hogy bemegyek a wc-re és talán senki sem nyit rám - bár mérget ne vegyek rá - hanem egyedül leszek egyedül. És dolgozhatom. Amit várok, Isten látja a lelkem, várok, de valahol legbelül mégis megszakad a szív.
Fél év és nagy lesz már Ő is, ez az apró Mogyoró, aki nem Duducseki Dudu, mert Babóca, Dudubaba, ja és legfőképpen Péppapó (És integet a szánjáról: Bódog kalácsont, hohohó!). És aki megdicséri Attit, ha becipeli a narancslevet (hú de naon elős vad Apa), aki megpuszilja Barnust (Baadust) kétszer az oviban minden reggel. És bocsánatot kér, ha véletlenül megrúgom tornán, és átölel és azt mondja: Én is naon szeletlek Anya.
Ha jövő januárban találkozunk, tudni fogjátok, mitől vagyok depis...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése