Sajnálom

Minden nap rengeteg döntést kell meghoznunk. A legtöbbet a tudatunk felszínén, bele sem gondolva hozzuk meg, de vannak olyan - általában másokra erősen ható, vagy egyszerre sokakra ható - döntések, melyekhez nem elég semmilyen rutin, melyeknél végig kell gondolnunk a következményeket (a jövőbelátás képessége nélkül), melyekért később felelősséget kell vállalnunk.

A felelősség itt azt jelenti, ha valaki megkérdezi, miért döntöttünk így, arra tudnunk kell érdemben felelni. Akkor is, ha ez a valaki mi magunk vagyunk, el kell tudjunk számolni a döntéssel.

A saját döntéseimmel mostanában jóban vagyok. Tudom, hogy életem nagy lépéseinél milyen okok vezették a lépéseimet, miért és kikre voltam tekintettel. A jövőbe akkor sem láttam, volt is, hogy tévedtem, de szégyellnem nem kell magamat. És már ez is valami.

Van egy nagy hibám azonban: másoknak a szeretteimre ható döntéseit is hajlamos vagyok megítélni. Ez azért rossz, mert egyrészt nem ismerhetek minden faktort, körülményt, másrészt feleslegesen stresszelem magamat, a döntés nem rajtam állt és áll. Mégis, képes vagyok gyűlölni is másokat a döntéseikért, melyek bántják azokat, akiket szeretek.

Gyűlölni rossz. Tudom. Talán jobb lenne - néha pár napra megy is - inkább sajnálni azt, aki rossz döntést hozott.

Csak tartok tőle, hogy ha sajnálom, előbb-utóbb majd lesajnálom, vagy le se sajnálom...