Szombaton búvárkodtam.
Pontosabban uszodai gyakorlaton voltam: először le kellett bukni, merülni a víz alá ABC felszerelésben (uszony, maszk, légzőcső - nem pipa!), képzeljétek, sikerült, pedig szent meggyőződésem volt, hogy ez számomra lehetetlen. Aztán beöltözni a tavaly Horvátországban már jól bevált zsoltiba (shorty, rövid búvárruha), összeszerelni a palackot a légzőautomatával, és lemerülni (érted: lemerülni, miközben azon múlik a levegőellátásom, hogy én jól össze bírtam-e csavarni a dolgokat egymással, ha-ha!), lent letérdelni, és önként veszélybe sodorni magam: kivenni és ellökni magamtól a légzőautomatát, majd szépen megkeresni; levenni, vízzel megtölteni a maszkot - majd üríteni, nyilván; levenni-visszavenni az ólomövet, ami lent tart a víz alatt; és végül az egész búvárfelszerelést is levenni, mert az ugye vicces...Na itt kezdtem el remegni. Először azt hittem, fázom, de aztán rájöttem, hogy ez egyszerűen csak régi ismerősöm: a Para. Na jó, már kint is találkoztunk, de akkor még nem ismertem fel. Csak mosolygott, nézett a huncut szemével, és én azon gondolkoztam, honnan is ismerem én ezt a srácot?
Merthogy én minden megmérettetés előtt parázom, tulajdonképpen függetlenül attól, mennyire készültem fel rá. Most hogy belegondolok, nem is nagyon volt még olyan, hogy ne készültem volna fel, a Para azonban mindig és mindenhova elkísért, ahol meg kell mutatnom, méretnem, csillogtatnom magamat. Előttem vagy mögöttem állt, néha kikacagott, mindig jót mulatott rajtam. Paráztam a koncertek előtt, feleléseknél, az érettségi előtt, a felvételin, a vizsgákon, orvosnál, ismét a felvételin, az abszolutóriumon, konferenciákon, mikor elment a magzatvíz, mikor Barnust vittük orvostól-orvosig, aztán amikor Danival elindultak a fájások, a felvételin egy hónapja (70-ből csak 69 pontot kaptam, kicsit rosszul is esett), és igen, ráparáztam a búvárkodásra is, ami egyébként egy az élet átlagánál sokkal nyugisabb, csendesebb, áldottabb foglalatosság. Még akkor is, ha történetesen bele lehet halni, ha rosszul csinálod.
Lent nem lehet kiabálni, a gyors mozdulatok kibillentenek az egyensúlyodból, csend van és kékség és ha már megcsináltad a fenti csodás önmentési vagy minek hívják gyakorlatokat, akkor csak arra kell figyelned, hogy nyugodt, egyenletes tempóban ússzál, és levegővételnél kicsit le, kifújásnál kicsit felfelé törekedj, ellensúlyozva a tüdődben lévő levegőre ható felhajtóerő változását. 100% flow.
Vagy még nem? Még nagyon az elején vagyok, sokat kell gyakorolnom, de azt hiszem, Para egy idő után meg fogja unni a lenti nyugit, elmegy másra kacsintgatni, hagy majd egyedül lemerülni, és akkor fogom én ezt még évezni is.
2011. június 21., kedd
2011. június 5., vasárnap
Győri Zsuzsanna CSR-on innen és túl (CSR and beyond) című disszertációjának értékelése
Knut Ims, Norwegian School of Economics and Business Administration
Értékelésemben a csatolt értékelési szempontokat követtem.
1. A téma elméleti és/vagy gyakorlati relevanciája
A CSR témája rendkívüli jelentőségű. Empirikus szempontból a CSR azért lehet lényeges, mert azt fejtegeti, hogyan lehet a gazdaság társadalmi szerepét definiálni és kezelni. A modern időkben a vállalatok meggyőző anyagi jólétet teremtettek, de ezt hatalmas áron érték el. Az anyagi jólét növekedéséhez szükség volt a természeti erőforrások intenzív használatára, és a termelési költségeket minden eddiginél alacsonyabbra szorító versenyre. Mindeközben a vállalatok hozzájárultak a szegénység és az első és a harmadik világ közötti egyenlőtlenség növekedéséhez, a korlátozottan rendelkezésre álló energiaforrások kimerítéséhez és a klímaváltozáshoz.
A CSR tágabb értelemben annak feltárását, meghatározását jelenti, hogy mennyiben várható el a vállalatoktól az általuk okozott problémák megoldása, illetve milyen ésszerű megoldásokat várhat a társadalom a gazdasági szereplőktől. A 21. század legnagyobb társadalmi és környezeti kihívásaival állunk szemben. A CSR-nak szerepet kell kapnia ezeknek a kihívásoknak a megválaszolásában. Elméleti szempontból teljesen egyetértek Győri Zsuzsanna kritikus álláspontjával, melyet már a címben is tisztán kifejez. Kifejezetten értékelem, hogy volt bátorsága túllépni a CSR létező konceptualizációján annak érdekében, hogy elméletileg gazdagítsa a témát. Számos érdekes distinkciót tesz, mint a „CSR kifizetődik/üzleti érdek” versus „CSR, mint magasabb rendű cél/CSR mint etikai kötelezettség”; értékközpontú versus értékvezérelt vállalatvezetés; instrumentális versus valódi üzleti etika. Expliciten bemutatja a CSR „alapproblémáját”, miszerint az üzleti etika alapelvei és a CSR gyakorlat között túl nagy eltérés van.
2. A feldolgozott hazai és nemzetközi szakirodalom
Minthogy nem tudok magyarul, csak a nemzetközi szakirodalmi részre támaszkodhatom. Megnézve az irodalomjegyzéket azonban látom, hogy a mintegy 160 hivatkozásból sok magyar, így feltételezem, hogy a releváns magyar szakirodalom bemutatása éppoly átfogó, mint a nemzetközié. Kétség sem fér hozzá, hogy a disszertáció feldolgozott szakirodalma „igen széles körű”.
3. Az irodalom feldolgozásának mélysége, színvonala
A II. fejezettől Győri Zsuzsanna bizonyítja, hogy mélyen és nagyon alaposan megismerte a releváns szakirodalmat. Példaként a CSR különböző definícióinak bemutatását említeném. Helyesen állapítja meg, hogy a CSR-nak nincs egyetlen mindenki által elfogadott definíciója. Mivel a téma interdiszciplináris, nem is várhatunk el egységes definíciót, valószínűleg gyümölcsözőbb is, hogy különböző koncepciók léteznek. Azt is világosan állítja, hogy az újabb „CR” kifejezés átveszi a „CSR” kifejezés helyét, jelezve, hogy a vállalatok felelőssége nem csak társadalmi, de környezeti természetű is. Azt is értékelem, hogy a mainstream gazdasági irodalom CSR definícióit is vizsgálja, annak ellenére, hogy ezek nem egyeztethetőek össze a disszertáció alapvető álláspontjával. Ilyen például Kotler és Lee (2005) definíciója.
4. A felvetett tudományos kérdések kezelése, megragadása
A III. fejezetben a CSR elméleti fejlődését megfelelő alapossággal mutatja be Goodpaster és Matthews (1982) cikkétől egészen Goodpaster 2007-es könyvéig. A „láthatatlan kéz”, a „kormányzat keze” és a „menedzsment keze” közötti különbségtétel kiemelkedő. A következőkben a vállalat és a társadalom viszonyrendszerét bemutató vezető paradigmát, a stakeholder elméletet fejti ki. Bemutatja azt is, hogy képes volt kidolgozni egy saját csoportosítást a meglévő hatalom/érdek kategorizálásokhoz hozzájárulva.
5. A kialakított vizsgálati keret
A vizsgálati keret először és kiváltképp a CSR mögött meghúzódó motiváció tárgyalásánál kerül kifejtésre, legtisztábban és legkövetkezetesebben azonban a VII. fejezetben láthatjuk. A keret a mainstream CSR felfogás egy alternatíváját adja. Ezt az alternatívát - melyet joggal nevezhetünk radikálisan újnak - különböző kifejezésekkel közelíthetjük, mint az értékvezérelt vállalatvezetés, az alternatív kapitalisták, az alternatív vállalkozók, az értékvezérelt üzlet vagy a valóban felelős vállalat. A VII. fejezetben megemlíti a környezeti etika egyes elméleteit is, mint a mély ökológia vagy a biocentrikusság. Érdekes lett volna annak átfogóbb bemutatása, hogy a különböző környezeti elméletek és modellek hogyan kapcsolhatóak össze a vizsgálati kerettel. Ez nem igazán kritika, inkább javaslat további kutatásokhoz.
6. A felállított hipotézisek
A hipotézisek, melyeket Frank (2004) inspirált, megfelelő kiindulópontot jelentenek a disszertáció empirikus részéhez. Központi témájuk az etika és a versenyképesség közötti kapcsolat. Frank fő hipotézise szerint a felelősségvállalás fontos előnyöket generál versenykörnyezetben is, ami nagyon sokat ígérő az üzleti etika szempontjából. A hipotéziseket megfelelően bemutatja a 145-146. oldalon és az összefoglaló részben is. A hipotézisek nagyon érdekesek és fontosak.
7. Az alkalmazott vizsgálati módszerek
A kutatás során 17 vállalati interjú készült, szakértői, nem véletlen mintavétel után. Azt gondolom, ez teljesen megfelel a disszertáció céljának. A választott módszertan legfontosabb előnye, hogy nem akart kvantitatív lenni, helyette a jelenség mélyebb megismerését célzó, kvalitatív kutatás készült, ami az értékvezérelt vállalkozók gondolkodásmódját kutatja. Tekintve a vizsgált jelenség komplexitását és hogy a témát tudományosan még nem igazán kutatták, Győri Zsuzsanna a megfelelő kutatási stratégiát választotta, a feltáró kutatási módszer bölcs választás volt. Győri Zsuzsanna emellett bemutatja egy a magyarországi CSR helyzetet feltérképező kutatás eredményeit is. Ennek során 40 vállalati interjú készült, melyek kiegészültek az előző két év kutatási jelentéseivel, konferencia előadásaival, a témában aktív civil szervezeteknél és vállalatoknál számon tartott információkkal, a kapcsolódó jogszabályokkal, és vállalati CSR-anyagokkal. A mintavétel véletlen volt, illetve a példaértékű vállalatok szakértői mintavétellel kerültek kiválasztásra, eddigi kiemelkedő CSR tevékenységük alapján. A kérdések 6 adekvát és szakmailag megfelelő kategóriában hangzottak el.
8. A következtetések
A következtetések rögtön az első fejezetben megjelennek 7 pontban „A dolgozat tézisei” címen, ezen kívül az Összefoglalásban is, 15 pontban. A két rész kiegészíti egymást és megfelelően épülnek a feldolgozott szakirodalomra, valamint az egyéni kutatás empirikus eredményeire. Ide sorolnám még a VIII. fejezet „Ajánlások a vállalatok és érintettjeik számára – elsősorban a kormányzatnak és a civil társadalomnak” című részét is.
9. Az elért eredmények
Az eredmények érdekesek és nagy elméleti és gyakorlati jelentőséggel bírnak. A kutatás igazolta Frank 2004-es kitűnő könyvének hipotéziseit. A hipotézisek maguk így nem számítanak újnak, bizonyításuk azonban nagyon fontos, mivel ellentmondanak a mainsream gondolkodásnak a verseny és az erkölcs kapcsolatáról. A szakirodalom feldolgozása, interpretálása már önmagában is tudományos eredmény. A kiválasztott források kiváló kiindulási pontot jelentenek, melyeket a disszertáció összefoglal, kommentál, kritizál és tanulságosan használ. Az eredményeket három részre oszthatjuk: egy elméleti részre, ahol az elemzési keretet építi fel, és két empirikusra. Az egyik empirikus rész az „Alternatív lehetőségek a vállalati felelősség vállalására” című VII. fejezetben található. Véleményem szerint ennek legfontosabb része az „Értékvezérelt vállalatvezetés”. Ezután mutatja be a „Valóban Felelős Vállalat”-ot, ezt követik a környezeti etikáról, és a fenntarthatóságról, mint magasabb rendű célról szóló részek. „A kicsi szép – radikális változtatás a gazdaság fennálló rendszerén, logikáján” rész után befejezésül a spiritualitás szerepéről beszél. Nagyon nagyra értékelem a disszertációnak ezt a fejezetét. A másik empirikus rész (A CSR helyzete Magyarországon) a VIII. fejezetben található, ahol az elért eredmények világosak és informatívak. Nekem, mint norvég embernek ez a fejezet nagyon érdekes és szükséges is volt ahhoz, hogy megértsem a magyar CSR gyakorlatot. Az, hogy az elemzést az 1989 előtti és utáni körülmények ismertetésével kezdi, nagyban magyarázza a CSR magyarországi helyzetét.
10. A hivatkozások
Általános véleményem szerint a hivatkozások korrektek és precízek.
11-14. A dolgozat szerkezete, felépítése; A járulékos elemek (ábrák, táblák, glossary stb.); A dolgozat stílusa; Kivitelezése
Ezeket a szempontokat együtt fejteném ki, mivel kisebb súllyal jelennek meg az értékelésben. A dolgozat szerkezetét kiemelkedőnek találom. A járulékos elemek közül a második kutatás eredményeit bemutató táblázat lehetne informatívabb. Néhány leíró statisztikai mutató segítségével a táblázat információs szintjét meg lehetett volna növelni. Bár a táblázat a mellékletben található, mégis örültem volna ezeknek a kiegészítéseknek. A disszertáció angol fordítását általánosságban jónak találom, azonban a fent említett táblázat címe és adatai megmutatják, hogy az angol nyelv mind Zsuzsannának, mind nekem, a norvég opponensnek okoz még nehézségeket. Azonban általánosságban a disszertáció kivitelezése nagyon jó, a stílusa pedig kiváló, világos és retorikai szempontból is meggyőző. Ez már a tézisgyűjteményből is látható.
Összességében az apró kritikák az utolsó négy szemponttal kapcsolatban nem árnyékolják be azt az értékes tudományos eredményt, melyet a disszertáció a CSR területén elért. Örömet szerzett számomra a disszertáció elolvasása és sokat tanultam Győri Zsuzsanna kutatásából és eredményeiből. Gratulálok ehhez a fontos és időszerű dolgozathoz!
Értékelésemben a csatolt értékelési szempontokat követtem.
1. A téma elméleti és/vagy gyakorlati relevanciája
A CSR témája rendkívüli jelentőségű. Empirikus szempontból a CSR azért lehet lényeges, mert azt fejtegeti, hogyan lehet a gazdaság társadalmi szerepét definiálni és kezelni. A modern időkben a vállalatok meggyőző anyagi jólétet teremtettek, de ezt hatalmas áron érték el. Az anyagi jólét növekedéséhez szükség volt a természeti erőforrások intenzív használatára, és a termelési költségeket minden eddiginél alacsonyabbra szorító versenyre. Mindeközben a vállalatok hozzájárultak a szegénység és az első és a harmadik világ közötti egyenlőtlenség növekedéséhez, a korlátozottan rendelkezésre álló energiaforrások kimerítéséhez és a klímaváltozáshoz.
A CSR tágabb értelemben annak feltárását, meghatározását jelenti, hogy mennyiben várható el a vállalatoktól az általuk okozott problémák megoldása, illetve milyen ésszerű megoldásokat várhat a társadalom a gazdasági szereplőktől. A 21. század legnagyobb társadalmi és környezeti kihívásaival állunk szemben. A CSR-nak szerepet kell kapnia ezeknek a kihívásoknak a megválaszolásában. Elméleti szempontból teljesen egyetértek Győri Zsuzsanna kritikus álláspontjával, melyet már a címben is tisztán kifejez. Kifejezetten értékelem, hogy volt bátorsága túllépni a CSR létező konceptualizációján annak érdekében, hogy elméletileg gazdagítsa a témát. Számos érdekes distinkciót tesz, mint a „CSR kifizetődik/üzleti érdek” versus „CSR, mint magasabb rendű cél/CSR mint etikai kötelezettség”; értékközpontú versus értékvezérelt vállalatvezetés; instrumentális versus valódi üzleti etika. Expliciten bemutatja a CSR „alapproblémáját”, miszerint az üzleti etika alapelvei és a CSR gyakorlat között túl nagy eltérés van.
2. A feldolgozott hazai és nemzetközi szakirodalom
Minthogy nem tudok magyarul, csak a nemzetközi szakirodalmi részre támaszkodhatom. Megnézve az irodalomjegyzéket azonban látom, hogy a mintegy 160 hivatkozásból sok magyar, így feltételezem, hogy a releváns magyar szakirodalom bemutatása éppoly átfogó, mint a nemzetközié. Kétség sem fér hozzá, hogy a disszertáció feldolgozott szakirodalma „igen széles körű”.
3. Az irodalom feldolgozásának mélysége, színvonala
A II. fejezettől Győri Zsuzsanna bizonyítja, hogy mélyen és nagyon alaposan megismerte a releváns szakirodalmat. Példaként a CSR különböző definícióinak bemutatását említeném. Helyesen állapítja meg, hogy a CSR-nak nincs egyetlen mindenki által elfogadott definíciója. Mivel a téma interdiszciplináris, nem is várhatunk el egységes definíciót, valószínűleg gyümölcsözőbb is, hogy különböző koncepciók léteznek. Azt is világosan állítja, hogy az újabb „CR” kifejezés átveszi a „CSR” kifejezés helyét, jelezve, hogy a vállalatok felelőssége nem csak társadalmi, de környezeti természetű is. Azt is értékelem, hogy a mainstream gazdasági irodalom CSR definícióit is vizsgálja, annak ellenére, hogy ezek nem egyeztethetőek össze a disszertáció alapvető álláspontjával. Ilyen például Kotler és Lee (2005) definíciója.
4. A felvetett tudományos kérdések kezelése, megragadása
A III. fejezetben a CSR elméleti fejlődését megfelelő alapossággal mutatja be Goodpaster és Matthews (1982) cikkétől egészen Goodpaster 2007-es könyvéig. A „láthatatlan kéz”, a „kormányzat keze” és a „menedzsment keze” közötti különbségtétel kiemelkedő. A következőkben a vállalat és a társadalom viszonyrendszerét bemutató vezető paradigmát, a stakeholder elméletet fejti ki. Bemutatja azt is, hogy képes volt kidolgozni egy saját csoportosítást a meglévő hatalom/érdek kategorizálásokhoz hozzájárulva.
5. A kialakított vizsgálati keret
A vizsgálati keret először és kiváltképp a CSR mögött meghúzódó motiváció tárgyalásánál kerül kifejtésre, legtisztábban és legkövetkezetesebben azonban a VII. fejezetben láthatjuk. A keret a mainstream CSR felfogás egy alternatíváját adja. Ezt az alternatívát - melyet joggal nevezhetünk radikálisan újnak - különböző kifejezésekkel közelíthetjük, mint az értékvezérelt vállalatvezetés, az alternatív kapitalisták, az alternatív vállalkozók, az értékvezérelt üzlet vagy a valóban felelős vállalat. A VII. fejezetben megemlíti a környezeti etika egyes elméleteit is, mint a mély ökológia vagy a biocentrikusság. Érdekes lett volna annak átfogóbb bemutatása, hogy a különböző környezeti elméletek és modellek hogyan kapcsolhatóak össze a vizsgálati kerettel. Ez nem igazán kritika, inkább javaslat további kutatásokhoz.
6. A felállított hipotézisek
A hipotézisek, melyeket Frank (2004) inspirált, megfelelő kiindulópontot jelentenek a disszertáció empirikus részéhez. Központi témájuk az etika és a versenyképesség közötti kapcsolat. Frank fő hipotézise szerint a felelősségvállalás fontos előnyöket generál versenykörnyezetben is, ami nagyon sokat ígérő az üzleti etika szempontjából. A hipotéziseket megfelelően bemutatja a 145-146. oldalon és az összefoglaló részben is. A hipotézisek nagyon érdekesek és fontosak.
7. Az alkalmazott vizsgálati módszerek
A kutatás során 17 vállalati interjú készült, szakértői, nem véletlen mintavétel után. Azt gondolom, ez teljesen megfelel a disszertáció céljának. A választott módszertan legfontosabb előnye, hogy nem akart kvantitatív lenni, helyette a jelenség mélyebb megismerését célzó, kvalitatív kutatás készült, ami az értékvezérelt vállalkozók gondolkodásmódját kutatja. Tekintve a vizsgált jelenség komplexitását és hogy a témát tudományosan még nem igazán kutatták, Győri Zsuzsanna a megfelelő kutatási stratégiát választotta, a feltáró kutatási módszer bölcs választás volt. Győri Zsuzsanna emellett bemutatja egy a magyarországi CSR helyzetet feltérképező kutatás eredményeit is. Ennek során 40 vállalati interjú készült, melyek kiegészültek az előző két év kutatási jelentéseivel, konferencia előadásaival, a témában aktív civil szervezeteknél és vállalatoknál számon tartott információkkal, a kapcsolódó jogszabályokkal, és vállalati CSR-anyagokkal. A mintavétel véletlen volt, illetve a példaértékű vállalatok szakértői mintavétellel kerültek kiválasztásra, eddigi kiemelkedő CSR tevékenységük alapján. A kérdések 6 adekvát és szakmailag megfelelő kategóriában hangzottak el.
8. A következtetések
A következtetések rögtön az első fejezetben megjelennek 7 pontban „A dolgozat tézisei” címen, ezen kívül az Összefoglalásban is, 15 pontban. A két rész kiegészíti egymást és megfelelően épülnek a feldolgozott szakirodalomra, valamint az egyéni kutatás empirikus eredményeire. Ide sorolnám még a VIII. fejezet „Ajánlások a vállalatok és érintettjeik számára – elsősorban a kormányzatnak és a civil társadalomnak” című részét is.
9. Az elért eredmények
Az eredmények érdekesek és nagy elméleti és gyakorlati jelentőséggel bírnak. A kutatás igazolta Frank 2004-es kitűnő könyvének hipotéziseit. A hipotézisek maguk így nem számítanak újnak, bizonyításuk azonban nagyon fontos, mivel ellentmondanak a mainsream gondolkodásnak a verseny és az erkölcs kapcsolatáról. A szakirodalom feldolgozása, interpretálása már önmagában is tudományos eredmény. A kiválasztott források kiváló kiindulási pontot jelentenek, melyeket a disszertáció összefoglal, kommentál, kritizál és tanulságosan használ. Az eredményeket három részre oszthatjuk: egy elméleti részre, ahol az elemzési keretet építi fel, és két empirikusra. Az egyik empirikus rész az „Alternatív lehetőségek a vállalati felelősség vállalására” című VII. fejezetben található. Véleményem szerint ennek legfontosabb része az „Értékvezérelt vállalatvezetés”. Ezután mutatja be a „Valóban Felelős Vállalat”-ot, ezt követik a környezeti etikáról, és a fenntarthatóságról, mint magasabb rendű célról szóló részek. „A kicsi szép – radikális változtatás a gazdaság fennálló rendszerén, logikáján” rész után befejezésül a spiritualitás szerepéről beszél. Nagyon nagyra értékelem a disszertációnak ezt a fejezetét. A másik empirikus rész (A CSR helyzete Magyarországon) a VIII. fejezetben található, ahol az elért eredmények világosak és informatívak. Nekem, mint norvég embernek ez a fejezet nagyon érdekes és szükséges is volt ahhoz, hogy megértsem a magyar CSR gyakorlatot. Az, hogy az elemzést az 1989 előtti és utáni körülmények ismertetésével kezdi, nagyban magyarázza a CSR magyarországi helyzetét.
10. A hivatkozások
Általános véleményem szerint a hivatkozások korrektek és precízek.
11-14. A dolgozat szerkezete, felépítése; A járulékos elemek (ábrák, táblák, glossary stb.); A dolgozat stílusa; Kivitelezése
Ezeket a szempontokat együtt fejteném ki, mivel kisebb súllyal jelennek meg az értékelésben. A dolgozat szerkezetét kiemelkedőnek találom. A járulékos elemek közül a második kutatás eredményeit bemutató táblázat lehetne informatívabb. Néhány leíró statisztikai mutató segítségével a táblázat információs szintjét meg lehetett volna növelni. Bár a táblázat a mellékletben található, mégis örültem volna ezeknek a kiegészítéseknek. A disszertáció angol fordítását általánosságban jónak találom, azonban a fent említett táblázat címe és adatai megmutatják, hogy az angol nyelv mind Zsuzsannának, mind nekem, a norvég opponensnek okoz még nehézségeket. Azonban általánosságban a disszertáció kivitelezése nagyon jó, a stílusa pedig kiváló, világos és retorikai szempontból is meggyőző. Ez már a tézisgyűjteményből is látható.
Összességében az apró kritikák az utolsó négy szemponttal kapcsolatban nem árnyékolják be azt az értékes tudományos eredményt, melyet a disszertáció a CSR területén elért. Örömet szerzett számomra a disszertáció elolvasása és sokat tanultam Győri Zsuzsanna kutatásából és eredményeiből. Gratulálok ehhez a fontos és időszerű dolgozathoz!
Na ez még nem biztos, de valami már az!
Helyesbítés:
Dudut előjegyezték, majd meglátjuk mi lesz. Novemberben fogom megtudni, hogy mehet-e januártól. De most dől a munka - reméljük, majd a lé is...
Drága család, szükség van Rátok!
Most éppen a Gyerekszigeten vannak Attiék, én meg itthon kutatom a CSR jelenlegi magyarországi helyzetét. Illetve most pihenek, mert 3 órát szörföltem a neten. Most megvannak az anyagok, adatok, már csak egy jó kis tanulmányt kell belőle írni.
Addig is felrakom, amin tegnap dolgoztam. Le kellett fordítanom Knut Ims, a norvég opponensem értékelését. Atti szerint hízhat a májam. De vajon milyen hatással lesz ez a máj-értékeimre?
2011. július 1-én 9 órakor védem a doktori disszertációmat! (Na ezt most jól kiordítottam a világba! Pénteken, mikor megtudtam, még a takarító néninek is el kellett mondanom az oviban. Így jár, akinek a mamája és a papája utazgat, ahelyett hogy elérhetőek lennének telefonon:) Örülök, hogy pihentek, de hiányoztok!!!!)
Dudut előjegyezték, majd meglátjuk mi lesz. Novemberben fogom megtudni, hogy mehet-e januártól. De most dől a munka - reméljük, majd a lé is...
Drága család, szükség van Rátok!
Most éppen a Gyerekszigeten vannak Attiék, én meg itthon kutatom a CSR jelenlegi magyarországi helyzetét. Illetve most pihenek, mert 3 órát szörföltem a neten. Most megvannak az anyagok, adatok, már csak egy jó kis tanulmányt kell belőle írni.
Addig is felrakom, amin tegnap dolgoztam. Le kellett fordítanom Knut Ims, a norvég opponensem értékelését. Atti szerint hízhat a májam. De vajon milyen hatással lesz ez a máj-értékeimre?
2011. július 1-én 9 órakor védem a doktori disszertációmat! (Na ezt most jól kiordítottam a világba! Pénteken, mikor megtudtam, még a takarító néninek is el kellett mondanom az oviban. Így jár, akinek a mamája és a papája utazgat, ahelyett hogy elérhetőek lennének telefonon:) Örülök, hogy pihentek, de hiányoztok!!!!)
2011. május 30., hétfő
Dudut felvették!
Nagyon örülök. Dudu mehet 3 évesen, januártól oviba. Nagyon jó lesz ott neki. Érett lesz rá. Az is szinte biztos, hogy Barnus mellé mehet majd az 1-es csoportba, így az udvaron találkoznak majd, néha átnézhetnek egymáshoz - biztos, hogy így könnyebb lesz neki megszokni az óvodát.
De mi lesz velem? Én hogy fogom megszokni, hogy több mint 5 év után néha egyedül leszek? Nem úgy, hogy bemegyek a wc-re és talán senki sem nyit rám - bár mérget ne vegyek rá - hanem egyedül leszek egyedül. És dolgozhatom. Amit várok, Isten látja a lelkem, várok, de valahol legbelül mégis megszakad a szív.
Fél év és nagy lesz már Ő is, ez az apró Mogyoró, aki nem Duducseki Dudu, mert Babóca, Dudubaba, ja és legfőképpen Péppapó (És integet a szánjáról: Bódog kalácsont, hohohó!). És aki megdicséri Attit, ha becipeli a narancslevet (hú de naon elős vad Apa), aki megpuszilja Barnust (Baadust) kétszer az oviban minden reggel. És bocsánatot kér, ha véletlenül megrúgom tornán, és átölel és azt mondja: Én is naon szeletlek Anya.
Ha jövő januárban találkozunk, tudni fogjátok, mitől vagyok depis...
De mi lesz velem? Én hogy fogom megszokni, hogy több mint 5 év után néha egyedül leszek? Nem úgy, hogy bemegyek a wc-re és talán senki sem nyit rám - bár mérget ne vegyek rá - hanem egyedül leszek egyedül. És dolgozhatom. Amit várok, Isten látja a lelkem, várok, de valahol legbelül mégis megszakad a szív.
Fél év és nagy lesz már Ő is, ez az apró Mogyoró, aki nem Duducseki Dudu, mert Babóca, Dudubaba, ja és legfőképpen Péppapó (És integet a szánjáról: Bódog kalácsont, hohohó!). És aki megdicséri Attit, ha becipeli a narancslevet (hú de naon elős vad Apa), aki megpuszilja Barnust (Baadust) kétszer az oviban minden reggel. És bocsánatot kér, ha véletlenül megrúgom tornán, és átölel és azt mondja: Én is naon szeletlek Anya.
Ha jövő januárban találkozunk, tudni fogjátok, mitől vagyok depis...
2011. május 5., csütörtök
Doktor bácsi
Megyek búvárkodni. A mosolyom még nem őszinte, de talán majd később...
Mindenesetre ehhez orvosi viszgálat kell: mellkas röntgen, ekg, füll-orr-gége, vérkép. (XIII. kerületi SZTK reklám: az első hármat 42 perc alatt intéztem el hétfőn este!)
Most voltam a házi doktor bácsinál, hogy aláírja, alkalmas vagyok a búvárkodásra.
Aláírta, de azt mondja, csináljunk egy kontroll vérképet (a májértékem rossz, hiába, aki ennyit ivott az elmúlt 5-6 évben). Mondom jó, de 20-ig nem, mert felvételizem.
Kérdezi, hova. Mondom, hogy PhD-vel csak egyetemen taníthatok, de ha most felvesznek és tanulok még 3 félévet, akor majd gimnáziumban is.
- Akkor reméljük, hogy ez sikerül, és utána már csak egy vizsga kell, hogy taníthasson általános iskolában is...
Mindenesetre ehhez orvosi viszgálat kell: mellkas röntgen, ekg, füll-orr-gége, vérkép. (XIII. kerületi SZTK reklám: az első hármat 42 perc alatt intéztem el hétfőn este!)
Most voltam a házi doktor bácsinál, hogy aláírja, alkalmas vagyok a búvárkodásra.
Aláírta, de azt mondja, csináljunk egy kontroll vérképet (a májértékem rossz, hiába, aki ennyit ivott az elmúlt 5-6 évben). Mondom jó, de 20-ig nem, mert felvételizem.
Kérdezi, hova. Mondom, hogy PhD-vel csak egyetemen taníthatok, de ha most felvesznek és tanulok még 3 félévet, akor majd gimnáziumban is.
- Akkor reméljük, hogy ez sikerül, és utána már csak egy vizsga kell, hogy taníthasson általános iskolában is...
2011. április 6., szerda
Sajnálom
Minden nap rengeteg döntést kell meghoznunk. A legtöbbet a tudatunk felszínén, bele sem gondolva hozzuk meg, de vannak olyan - általában másokra erősen ható, vagy egyszerre sokakra ható - döntések, melyekhez nem elég semmilyen rutin, melyeknél végig kell gondolnunk a következményeket (a jövőbelátás képessége nélkül), melyekért később felelősséget kell vállalnunk.
A felelősség itt azt jelenti, ha valaki megkérdezi, miért döntöttünk így, arra tudnunk kell érdemben felelni. Akkor is, ha ez a valaki mi magunk vagyunk, el kell tudjunk számolni a döntéssel.
A saját döntéseimmel mostanában jóban vagyok. Tudom, hogy életem nagy lépéseinél milyen okok vezették a lépéseimet, miért és kikre voltam tekintettel. A jövőbe akkor sem láttam, volt is, hogy tévedtem, de szégyellnem nem kell magamat. És már ez is valami.
Van egy nagy hibám azonban: másoknak a szeretteimre ható döntéseit is hajlamos vagyok megítélni. Ez azért rossz, mert egyrészt nem ismerhetek minden faktort, körülményt, másrészt feleslegesen stresszelem magamat, a döntés nem rajtam állt és áll. Mégis, képes vagyok gyűlölni is másokat a döntéseikért, melyek bántják azokat, akiket szeretek.
Gyűlölni rossz. Tudom. Talán jobb lenne - néha pár napra megy is - inkább sajnálni azt, aki rossz döntést hozott.
Csak tartok tőle, hogy ha sajnálom, előbb-utóbb majd lesajnálom, vagy le se sajnálom...
A felelősség itt azt jelenti, ha valaki megkérdezi, miért döntöttünk így, arra tudnunk kell érdemben felelni. Akkor is, ha ez a valaki mi magunk vagyunk, el kell tudjunk számolni a döntéssel.
A saját döntéseimmel mostanában jóban vagyok. Tudom, hogy életem nagy lépéseinél milyen okok vezették a lépéseimet, miért és kikre voltam tekintettel. A jövőbe akkor sem láttam, volt is, hogy tévedtem, de szégyellnem nem kell magamat. És már ez is valami.
Van egy nagy hibám azonban: másoknak a szeretteimre ható döntéseit is hajlamos vagyok megítélni. Ez azért rossz, mert egyrészt nem ismerhetek minden faktort, körülményt, másrészt feleslegesen stresszelem magamat, a döntés nem rajtam állt és áll. Mégis, képes vagyok gyűlölni is másokat a döntéseikért, melyek bántják azokat, akiket szeretek.
Gyűlölni rossz. Tudom. Talán jobb lenne - néha pár napra megy is - inkább sajnálni azt, aki rossz döntést hozott.
Csak tartok tőle, hogy ha sajnálom, előbb-utóbb majd lesajnálom, vagy le se sajnálom...
Rágom a gittet
Azt hiszem, 3 fajta ember van:
Az első - a mérgező - aki annyira önző, hogy nem is figyel mások érzéseire, a velük történő dolgokra, mindent csak abból a szempontból értékel, hogy az rá milyen hatással van. Nem rágódik, nem agyal, csak törtet, mérgez, mártírkodik, elszívja mások jó energiáit, mint a vámpír, mint a dementor. Család, barát nem számít, csak az ego, ő, ő, ő.
A második - a bölcs - aki törődik másokkal, de felül tud emelkedni, tud távolságot tartani. Aki végiggondolja, hogyan hatnak a döntései, de a döntés után már el tudja engedni a dolgokat. Akinek pont egészséges méretű az egoja. És mások kicsinyességét, irigységét, önzését, hülyeségét nem veszi magára.
Én a harmadik típusba tartozom - nevezzük vívódónak. Döntések előtt és után is hosszú pro-kontra listákat írok - hol fejben, hol papíron, rendszerint 3 nézőpontból: én, mások, normák. Már egész fiatalon is hajlamos voltam rengeteget rágódni dolgokon. Ahelyett, hogy elengedném a rossz gondolatokat, hagyom, hogy megmérgezzenek. Ahelyett, hogy nem törődnék a mérgező emberekkel, agyalok, hogyan lehetne megváltoztatni őket.
Most is rágom a gittet. Ez a darab már több mint 10 éve a számban van, megkeserít szép emlékeket, szép terveket, meghatározza múltamat, jelenemet, tán még a jövőmet is. Mert hagyom.
Tudom, hogy a második típushoz kellene tartoznom. Tudom, hogy túl nagy az egom. Tudom, hogy ki kellene választani, ki fontos, és a többiekkel nem kellene törődnöm. Nem szabadna hagynom, hogy a mérgezők a lelkemig érjenek. Le kell nyelni a mérget, aztán majd ki lehet öklendeni, ki lehet izzadni, ki lehet vizelni.
És mégis azt érzem, hogy nem lehet mindig nyelni. Hogy egyszer, csak egyetlen egyszer meg kell mondani, mit gondolok, mert hányingerként tör elő belőlem a véleményem. Lehet, hogy tévesen, de azt gondolom, ha egyszer megmondanám, amit akarok, le tudnám zárni magamban a dolgot. Akkor talán úgy érezném, végre kezemben tartom az ellenmérget.
Az első - a mérgező - aki annyira önző, hogy nem is figyel mások érzéseire, a velük történő dolgokra, mindent csak abból a szempontból értékel, hogy az rá milyen hatással van. Nem rágódik, nem agyal, csak törtet, mérgez, mártírkodik, elszívja mások jó energiáit, mint a vámpír, mint a dementor. Család, barát nem számít, csak az ego, ő, ő, ő.
A második - a bölcs - aki törődik másokkal, de felül tud emelkedni, tud távolságot tartani. Aki végiggondolja, hogyan hatnak a döntései, de a döntés után már el tudja engedni a dolgokat. Akinek pont egészséges méretű az egoja. És mások kicsinyességét, irigységét, önzését, hülyeségét nem veszi magára.
Én a harmadik típusba tartozom - nevezzük vívódónak. Döntések előtt és után is hosszú pro-kontra listákat írok - hol fejben, hol papíron, rendszerint 3 nézőpontból: én, mások, normák. Már egész fiatalon is hajlamos voltam rengeteget rágódni dolgokon. Ahelyett, hogy elengedném a rossz gondolatokat, hagyom, hogy megmérgezzenek. Ahelyett, hogy nem törődnék a mérgező emberekkel, agyalok, hogyan lehetne megváltoztatni őket.
Most is rágom a gittet. Ez a darab már több mint 10 éve a számban van, megkeserít szép emlékeket, szép terveket, meghatározza múltamat, jelenemet, tán még a jövőmet is. Mert hagyom.
Tudom, hogy a második típushoz kellene tartoznom. Tudom, hogy túl nagy az egom. Tudom, hogy ki kellene választani, ki fontos, és a többiekkel nem kellene törődnöm. Nem szabadna hagynom, hogy a mérgezők a lelkemig érjenek. Le kell nyelni a mérget, aztán majd ki lehet öklendeni, ki lehet izzadni, ki lehet vizelni.
És mégis azt érzem, hogy nem lehet mindig nyelni. Hogy egyszer, csak egyetlen egyszer meg kell mondani, mit gondolok, mert hányingerként tör elő belőlem a véleményem. Lehet, hogy tévesen, de azt gondolom, ha egyszer megmondanám, amit akarok, le tudnám zárni magamban a dolgot. Akkor talán úgy érezném, végre kezemben tartom az ellenmérget.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)