Most, hogy 8 év után lassan befejezem a PhD képzést - bekötötték a dolgozatomat, kétszer is, mert először 3 kötetbe sikerült kötni a 6 példányt, beadtam, és most várom, hogy kitűzzék "a" napot - itt az ideje, hogy tanuljak még kicsit.
Tanulhatnék valami teljesen mást, vagy lazán kapcsolódót - az üzleti etika interdiszciplináris terület, lenne értelme filozófiának, pszichológiának, nem is beszélve az örök mumusról, az angolról - de igazság szerint nincs kedvem rengeteget tanulni a felvételire. Ezekkel majd foglalkozom autodidakta módon - végül is üzleti etikát is csak fél évig tanultam szervezett képzésben, mégis eléggé otthon vagyok benne...
Így most inkább közgazdász tanár leszek, hogy felszedjek némi pedagógiát, és hogy taníthassak középiskolában közgazdaságtant. A vicc, hogy felvételiznem kell - a PhD-mhoz gratulálnak, de semmit nem számít a felvételi eljárásban. Szóval neki Bauer-Berácsnak és Szabó Katinak, hogy májusban sikeres legyek.
Még egy poén: szeptembertől valószínűleg én fogom tanítani ebben a képzésben a CSR-t. Felvehetem vajon a tárgyat, csak hogy meglegyen a kreditem? És vizsgázhatok magamnál? Egészen új értelmet nyerne az "aki úgy tudja, mint én, az ötös"...
2011. február 11., péntek
Flow
Gondolkodtatok már azon, miért futott Forrest Gump? Én a hétvégén rájöttem, illetve helyesebben fogalmazva megéreztem.
Egy egyszerű cselekvés kellett csak hozzá: háton úsztam. Atti már kiment olvasni, én pedig időkívüliségben lebegtem-mozogtam, mikor a medence széléhez értem, mindig azt gondoltam: "Miért ne úsznék tovább?" És úsztam. A világ végére elúsztam volna. Az elején még fájt a nyakam, a lábam, aztán már nem volt semmi, csak a víz hangja és a nyugalom. A tökéletesség maga.
Nem vagyok pszichológus, de eszembe jutott az egyik legérdekesebb, leginkább bizakodásra és reményre okot adó elmélet az emberi természettel, lélekkel kapcsolatban.
A Wikipedia szerint:
"A flow egy pszichológiai jelenség elmélete, melyet Csíkszentmihályi Mihály fogalmazott meg. Az emberek a flow-élményt szerinte a következőktől kísérve tapasztalják meg:
1. az illető képességeivel összhangban lévő, egyértelmű célok
2. a tudat erős fókuszáltsága
3. az öntudatosság tudatos észlelésének megszűnése
4. az időérzékelés torzulása
5. azonnali reakció a tevékenység alatt felmerülő jelzésekre
6. egyensúly az egyén képességei és a feladat nehézsége közt (a feladat se túl könnyű, se nem túl nehéz)
7. a szituáció feletti kontroll érzése
8. a tevékenység belülről jutalmaz, ezért nem megterhelő
9. az illető teljesen elmerül abban, amit csinál, minden figyelmét erre összpontosítja
A flowélményhez nem szükséges mindegyik jellemzőnek teljesülnie." (Nem feltétel, de szerintem segít a víz, ami maga a Flow. A lágysága, a hangja, a tisztasága, az alkalmazkodóképessége, vagy az, ahogy felemel.)
"Csíkszentmihályi Mihály pszichológus ezt írta: Amikor folyóparton ülünk, és figyeljük az elhaladó vizet, megláthatjuk a Flow szépségét működés közben. A víz természetesen áramlik és mozog, biztos irányban. Energiája, ereje, bizonyossága van, ebből a kombinációból nyugalom és a világgal való egység érzete árad.
A brazil futball-legenda, Pelé leírta azokat a napokat, amikor minden szokatlanul rendben: „furcsa nyugalmat éreztem, amilyet azelőtt nem tapasztaltam semmilyen más játékban. Egyfajta eufória volt. Úgy éreztem, egész nap tudnék futni anélkül, hogy elfáradnék, hogy végig tudnám cselezni bármelyik csapatot, vagy akár az összeset, hogy fizikailag át tudnék hatolni rajtuk. Úgy éreztem sebezhetetlen vagyok.
A flow akkor következik be, amikor testünk, intellektusunk, érzelmeink és szellemünk természetes módon összehangolódik, és egy bizonyos tudatállapot övezetébe tart minket. Amikor ilyen, meditációhoz közeli tudatállapotban dolgozunk, nagyobb az energiánk, a koncentráló képességünk és hatóképességünk, mint amikor megszokott módon dolgozunk valamin. A flow segít, hogy örömet találjunk a legtöbb rutintevékenységben, például az ismétlődő gyakorlásban vagy készségeink fejlesztésében."
És hogy miért ad okot bizakodásra a flow elmélete? Mert Csíkszentmihályi szerint a flow-ra lehet törekedni, lehet elősegíteni, gyakoribbá tenni.
"Felismerheted a flow-t és nyolcféleképpen érheted el, hogy létrejöjjön:
1. Legyenek világos céljaid. Belső látásodon keresztül tudod, hogy mit akarsz, és mit kell tenned. A cselekvés és a tudatosság fúziója ezáltal automatikussá válik, és ellazítja a tudatot.
2. Kapj azonnali visszajelzést. Minden pillanatban tudd, hogy hol tartasz, és közelebb jutottál-e a célodhoz. Bízz az intuícióidban (azon folyamat megnevezése, mely során az információszerzés látszólag nem gondolkodási és következtetési folyamatok során történik.A folyamat egy következtetés vagy belátás végeredményét adja anélkül, hogy az ehhez vezető gondolati lépések tudatosulnának.) és hagyatkozz belső és külső biztos bázisaid tudására.
3. A nehézségeket válaszd meg készségeid szerint. A nehézségek ne legyenek se túl kicsik, se túl nagyok, és biztosítsák a folyamatos tanulás készségét. A tevékenység igazodjon készségeid szintjéhez, vagy némileg haladja meg azt : ). Majd állandóan emeld a lécet, hogy teljesítményed javuljon.
4. Koncentrálj. Figyelmed irányítsd kizárólag arra, amit éppen csinálsz. Ne engedd, hogy belső mentális rendezetlenség vagy külső tevékenységek megosszák vagy elvonják a figyelmedet.
5. Tiszta tudattal működj az adott pillanatban. Rekeszd ki a mindennapi frusztrációkat és zavaró körülményeket. Tanuld meg a „csőlátás” alkalmazását, hogy kiiktasd azokat a tényezőket, amelyeket nem tudsz befolyásolni.
6. Érezd, hogy kézben tartod a dolgokat. Legen meg az érzés, hogy ura vagy önmagadnak, cselekedeteidnek és környezetednek. Ez a kudarc miatti aggódástól való mentesség érzetét jelenti.
7. Szüntesd meg az én tudatod. Koncentrálj a tevékenységre úgy, hogy közben felülemelkedsz éneden, megfeledkezel róla, és kirekesztesz minden önkritikát. Így eggyé válsz a tevékenységgel. Ebben az állapotban megszűnnek az önkételyek, beleértve a fizikai és érzelmi aggodalmakat is.
8. Ismerd fel, amikor az időérzéked átalakul. Az idő az te élményedhez igazodik azáltal, hogy a tevékenység ritmusát, nem pedig a napi külső időt követed. Az idő lelassulhat, felgyorsulhat, vagy meg is állhat ;) .
A flow érzése a szabadság jele. A flow azonban mégsem tudatos cselekvés, hanem inkább olyan tudatállapot, amelyben hagyjuk, hogy megtörténjen. Tudatosságunk megzavarhatja a flow-t. Mihelyt eltávolítjuk az akadályokat, felismerhetjük amikor bekövetkezik. Ehhez mindig szükséges a pillanatban való jelenlét. Ha a múltban élünk, vagy a jövőben, nem éljük át a tevékenység örömét. Tanuljuk meg szeretni a jelent, mondj igen-t rá, bármi legyen is az, és értékeld az élet szépségét, bárhol is vagy."
A flow a tökéletesedés egy útja. Ráadásul fantasztikus érzés - a fejed tiszta, az energiáid pozitívak és erősek, a világ a legnemesebb értelemben JÓ.
Egy egyszerű cselekvés kellett csak hozzá: háton úsztam. Atti már kiment olvasni, én pedig időkívüliségben lebegtem-mozogtam, mikor a medence széléhez értem, mindig azt gondoltam: "Miért ne úsznék tovább?" És úsztam. A világ végére elúsztam volna. Az elején még fájt a nyakam, a lábam, aztán már nem volt semmi, csak a víz hangja és a nyugalom. A tökéletesség maga.
Nem vagyok pszichológus, de eszembe jutott az egyik legérdekesebb, leginkább bizakodásra és reményre okot adó elmélet az emberi természettel, lélekkel kapcsolatban.
A Wikipedia szerint:
"A flow egy pszichológiai jelenség elmélete, melyet Csíkszentmihályi Mihály fogalmazott meg. Az emberek a flow-élményt szerinte a következőktől kísérve tapasztalják meg:
1. az illető képességeivel összhangban lévő, egyértelmű célok
2. a tudat erős fókuszáltsága
3. az öntudatosság tudatos észlelésének megszűnése
4. az időérzékelés torzulása
5. azonnali reakció a tevékenység alatt felmerülő jelzésekre
6. egyensúly az egyén képességei és a feladat nehézsége közt (a feladat se túl könnyű, se nem túl nehéz)
7. a szituáció feletti kontroll érzése
8. a tevékenység belülről jutalmaz, ezért nem megterhelő
9. az illető teljesen elmerül abban, amit csinál, minden figyelmét erre összpontosítja
A flowélményhez nem szükséges mindegyik jellemzőnek teljesülnie." (Nem feltétel, de szerintem segít a víz, ami maga a Flow. A lágysága, a hangja, a tisztasága, az alkalmazkodóképessége, vagy az, ahogy felemel.)
"Csíkszentmihályi Mihály pszichológus ezt írta: Amikor folyóparton ülünk, és figyeljük az elhaladó vizet, megláthatjuk a Flow szépségét működés közben. A víz természetesen áramlik és mozog, biztos irányban. Energiája, ereje, bizonyossága van, ebből a kombinációból nyugalom és a világgal való egység érzete árad.
A brazil futball-legenda, Pelé leírta azokat a napokat, amikor minden szokatlanul rendben: „furcsa nyugalmat éreztem, amilyet azelőtt nem tapasztaltam semmilyen más játékban. Egyfajta eufória volt. Úgy éreztem, egész nap tudnék futni anélkül, hogy elfáradnék, hogy végig tudnám cselezni bármelyik csapatot, vagy akár az összeset, hogy fizikailag át tudnék hatolni rajtuk. Úgy éreztem sebezhetetlen vagyok.
A flow akkor következik be, amikor testünk, intellektusunk, érzelmeink és szellemünk természetes módon összehangolódik, és egy bizonyos tudatállapot övezetébe tart minket. Amikor ilyen, meditációhoz közeli tudatállapotban dolgozunk, nagyobb az energiánk, a koncentráló képességünk és hatóképességünk, mint amikor megszokott módon dolgozunk valamin. A flow segít, hogy örömet találjunk a legtöbb rutintevékenységben, például az ismétlődő gyakorlásban vagy készségeink fejlesztésében."
És hogy miért ad okot bizakodásra a flow elmélete? Mert Csíkszentmihályi szerint a flow-ra lehet törekedni, lehet elősegíteni, gyakoribbá tenni.
"Felismerheted a flow-t és nyolcféleképpen érheted el, hogy létrejöjjön:
1. Legyenek világos céljaid. Belső látásodon keresztül tudod, hogy mit akarsz, és mit kell tenned. A cselekvés és a tudatosság fúziója ezáltal automatikussá válik, és ellazítja a tudatot.
2. Kapj azonnali visszajelzést. Minden pillanatban tudd, hogy hol tartasz, és közelebb jutottál-e a célodhoz. Bízz az intuícióidban (azon folyamat megnevezése, mely során az információszerzés látszólag nem gondolkodási és következtetési folyamatok során történik.A folyamat egy következtetés vagy belátás végeredményét adja anélkül, hogy az ehhez vezető gondolati lépések tudatosulnának.) és hagyatkozz belső és külső biztos bázisaid tudására.
3. A nehézségeket válaszd meg készségeid szerint. A nehézségek ne legyenek se túl kicsik, se túl nagyok, és biztosítsák a folyamatos tanulás készségét. A tevékenység igazodjon készségeid szintjéhez, vagy némileg haladja meg azt : ). Majd állandóan emeld a lécet, hogy teljesítményed javuljon.
4. Koncentrálj. Figyelmed irányítsd kizárólag arra, amit éppen csinálsz. Ne engedd, hogy belső mentális rendezetlenség vagy külső tevékenységek megosszák vagy elvonják a figyelmedet.
5. Tiszta tudattal működj az adott pillanatban. Rekeszd ki a mindennapi frusztrációkat és zavaró körülményeket. Tanuld meg a „csőlátás” alkalmazását, hogy kiiktasd azokat a tényezőket, amelyeket nem tudsz befolyásolni.
6. Érezd, hogy kézben tartod a dolgokat. Legen meg az érzés, hogy ura vagy önmagadnak, cselekedeteidnek és környezetednek. Ez a kudarc miatti aggódástól való mentesség érzetét jelenti.
7. Szüntesd meg az én tudatod. Koncentrálj a tevékenységre úgy, hogy közben felülemelkedsz éneden, megfeledkezel róla, és kirekesztesz minden önkritikát. Így eggyé válsz a tevékenységgel. Ebben az állapotban megszűnnek az önkételyek, beleértve a fizikai és érzelmi aggodalmakat is.
8. Ismerd fel, amikor az időérzéked átalakul. Az idő az te élményedhez igazodik azáltal, hogy a tevékenység ritmusát, nem pedig a napi külső időt követed. Az idő lelassulhat, felgyorsulhat, vagy meg is állhat ;) .
A flow érzése a szabadság jele. A flow azonban mégsem tudatos cselekvés, hanem inkább olyan tudatállapot, amelyben hagyjuk, hogy megtörténjen. Tudatosságunk megzavarhatja a flow-t. Mihelyt eltávolítjuk az akadályokat, felismerhetjük amikor bekövetkezik. Ehhez mindig szükséges a pillanatban való jelenlét. Ha a múltban élünk, vagy a jövőben, nem éljük át a tevékenység örömét. Tanuljuk meg szeretni a jelent, mondj igen-t rá, bármi legyen is az, és értékeld az élet szépségét, bárhol is vagy."
A flow a tökéletesedés egy útja. Ráadásul fantasztikus érzés - a fejed tiszta, az energiáid pozitívak és erősek, a világ a legnemesebb értelemben JÓ.
Most múlik pontosan...
Dani egy hete szopizott utoljára. Muszáj volt már abbahagyni, hiszen 2 éves is elmúlt már, de egy kicsit megint belehaltam ebbe is, mint minden eddigi elengedésbe-elválásba-elszakadásba. Valami jó megint múlik, és nekem engednem kell, hadd menjen.
Vasárnap és hétfőn nagyon sírt, végigkérdezett minden gyereket, akit ismer, hogy ők ciciznek-e még - már senki nem, így legalább nem kellett hazudni. Kedden reggel, mikor mondtam, nincs cici, azt kérdezte: "mért?" és zokogott. Mondtam, "nagyfiú vagy".
Azt persze nem mondhattam, hogy anyának ebbe beleszakad a szíve, és ha egy picit is azt gondolnám, hogy nem kell még abbahagyni, én odaadnám Neked, és ringatnálak egy hosszú élet végéig, és vinnélek a tenyeremen, és leütnék bárkit, aki bántani mer, vagy akár csak csúnyán néz rád, és ha Neked rossz, hogy már nem lehetsz az én kicsi babám, hát hidd el, hogy én meg az utcára sem szeretnék kimenni soha többet, olyan mérhetetlenül szomorú vagyok emiatt. Így csak sírtam csendesen, kezemben a síró kisfiammal.
Szerdán este már nem is kérte. Nekem meg még mindig folyik a tejem, pláne, ha az ölembe bújik, megölel. Még pár röpke hónap, és megy az oviba ő is, és nekem majd ki kell találnom, mit kezdek magammal, ha nem vagyok 24 órás szolgálatban. Ha nem tudok minden lépéséről, ha nem óvhatom meg mindentől, ha nem állhatok örökké mellette, körülötte. "Nézd, ez megint egy kis halál..."
Anyának lenni örök szolgálat, örök elengedés, örök öröm és örök fájdalom...
Vasárnap és hétfőn nagyon sírt, végigkérdezett minden gyereket, akit ismer, hogy ők ciciznek-e még - már senki nem, így legalább nem kellett hazudni. Kedden reggel, mikor mondtam, nincs cici, azt kérdezte: "mért?" és zokogott. Mondtam, "nagyfiú vagy".
Azt persze nem mondhattam, hogy anyának ebbe beleszakad a szíve, és ha egy picit is azt gondolnám, hogy nem kell még abbahagyni, én odaadnám Neked, és ringatnálak egy hosszú élet végéig, és vinnélek a tenyeremen, és leütnék bárkit, aki bántani mer, vagy akár csak csúnyán néz rád, és ha Neked rossz, hogy már nem lehetsz az én kicsi babám, hát hidd el, hogy én meg az utcára sem szeretnék kimenni soha többet, olyan mérhetetlenül szomorú vagyok emiatt. Így csak sírtam csendesen, kezemben a síró kisfiammal.
Szerdán este már nem is kérte. Nekem meg még mindig folyik a tejem, pláne, ha az ölembe bújik, megölel. Még pár röpke hónap, és megy az oviba ő is, és nekem majd ki kell találnom, mit kezdek magammal, ha nem vagyok 24 órás szolgálatban. Ha nem tudok minden lépéséről, ha nem óvhatom meg mindentől, ha nem állhatok örökké mellette, körülötte. "Nézd, ez megint egy kis halál..."
Anyának lenni örök szolgálat, örök elengedés, örök öröm és örök fájdalom...
2011. január 27., csütörtök
Az emberek félnek...
Itt ülök az egyetemen. A disszertációmat nyomtatom - nagy élmény: olyan a nyomtató, hogy nem tud két oldalast, kapacitása kb. 3 oldal/perc, szóval itt ülök estig, ha-ha!
Velem szemben egy kedves hölgy ül - tuti, hogy mondta a nevét még decemberben, de nem tudom, ki ő. Megkértem valamire. És zavartan, szégyenkezve - kicsit értetlenkedve - nemet mondott.
A durva dolog, amit kértem, hogy írja alá a nyugdíjpénztári jogfenntartó nyilatkozatunkat. Lehet, hogy azért, mert épp a Lőjj az ördögre c. könyvet olvasom - Bornai hogy tud írni, zseniális - de esküszöm, hogy félelem volt a szemében. Előtte pont arról beszélt valakivel telefonon, hogy jövőre akar nyugdíjba menni. Hát hol élünk, hogy félti a nyugdíját - vagy ki tudja, még mijét? -, ha aláírja a nevét?
Pedig én itt vagyok itthon, nem akarok elmenni...
Velem szemben egy kedves hölgy ül - tuti, hogy mondta a nevét még decemberben, de nem tudom, ki ő. Megkértem valamire. És zavartan, szégyenkezve - kicsit értetlenkedve - nemet mondott.
A durva dolog, amit kértem, hogy írja alá a nyugdíjpénztári jogfenntartó nyilatkozatunkat. Lehet, hogy azért, mert épp a Lőjj az ördögre c. könyvet olvasom - Bornai hogy tud írni, zseniális - de esküszöm, hogy félelem volt a szemében. Előtte pont arról beszélt valakivel telefonon, hogy jövőre akar nyugdíjba menni. Hát hol élünk, hogy félti a nyugdíját - vagy ki tudja, még mijét? -, ha aláírja a nevét?
Pedig én itt vagyok itthon, nem akarok elmenni...
2011. január 25., kedd
Akkor ovi jobb…
István unokabátyám úgy 2005-ben (27 évesen) állapította meg, hogy ha ő választhatna, hát ovis szeretne lenni, ha nagy lesz.
Gyönyörű nagy fiam mai beszélgetésünk alapján jobban megragadja a napot: már most rájött, hogy az oviban a legjobb. Ja és persze van még egy fix pont az életben, de erről majd a végén…
Oviba menet láttuk, ahogy az iskolába meghozták az ebédet. Barnusom kérdezi, mit hoztak a nagy kocsiban.
- Ebédet.
- Nem is tudtam én, iskolában is van ebéd. Azt hittem én, csak tanulás van ott.
- Nem kicsim. ott is van ebéd, a játék helyett van tanulás. De ebéd az ugyanúgy van.
- Akkor ovi jobb. Anya, ha iskolás leszek, mikor fogok játszani?
- Majd hazajössz napközi után, és akkor.
- Mikor megcsinál én házi föladat?
- Ha ügyesen megcsinálod a napköziben, akkor otthon már nem kell.
- Akkor megprógál én ott megcsinálni. Este játszom, még megnézem Barátok Közt-öt.
- De kicsim, sokkal hamarabb hazaérsz, mint ahogy az kezdődik. Kb. olyankor fogok érted menni, mint az oviba.
- Nem kell értem jönni, iskolások nagyok, egyedül mennek. (Most csendben marad, nagyon gondolkodik.) Azért csörögj rám, mikor kezdődik Barátok Közt, jöjjek most már haza…
Gyönyörű nagy fiam mai beszélgetésünk alapján jobban megragadja a napot: már most rájött, hogy az oviban a legjobb. Ja és persze van még egy fix pont az életben, de erről majd a végén…
Oviba menet láttuk, ahogy az iskolába meghozták az ebédet. Barnusom kérdezi, mit hoztak a nagy kocsiban.
- Ebédet.
- Nem is tudtam én, iskolában is van ebéd. Azt hittem én, csak tanulás van ott.
- Nem kicsim. ott is van ebéd, a játék helyett van tanulás. De ebéd az ugyanúgy van.
- Akkor ovi jobb. Anya, ha iskolás leszek, mikor fogok játszani?
- Majd hazajössz napközi után, és akkor.
- Mikor megcsinál én házi föladat?
- Ha ügyesen megcsinálod a napköziben, akkor otthon már nem kell.
- Akkor megprógál én ott megcsinálni. Este játszom, még megnézem Barátok Közt-öt.
- De kicsim, sokkal hamarabb hazaérsz, mint ahogy az kezdődik. Kb. olyankor fogok érted menni, mint az oviba.
- Nem kell értem jönni, iskolások nagyok, egyedül mennek. (Most csendben marad, nagyon gondolkodik.) Azért csörögj rám, mikor kezdődik Barátok Közt, jöjjek most már haza…
2011. január 13., csütörtök
Karácsony utáni depresszió
A decemberünk nagyon jól telt. Már első hétvégén elindult az ünnep, az ajándékozás, az advent. Anyósom volt itt, így a gyerekeknek volt Karácsony, Mikulás, nagymama itt-alvás, pörögtek, motoroztak, majdnem éjfélig fent voltak. Elkészítettem az adventi házikókat, jó volt nézni, ahogy minden nap újra örülnek az apróságoknak. Minden este karácsonyi mesét olvastunk, megbeszélgettük, mit is ünneplünk, Barnus tanítgatta Dudut, hogy kell mondani, hogy Jézus. (Ez azért vicces, mert ő két éve Józsinak mondta…)
Ajándékot leginkább csak a gyerekeknek vettünk, de nem is hiányzott semmi sem. Együtt voltunk, jókat ettünk, szép – na jó, néha kicsit túlságosan szentimentális – zenéket hallgattunk. A gyerekek fel sem tudták dolgozni a sok fényt, illatot, ajándékot és embert. Örültek a Dédi mamák, a Dédi papa, a nagyszülők, és persze nekünk szülőknek is ünnepi hangulatunk volt. A karácsonyfában az a leggyönyörűbb, ahogy két kék szempárban visszatükröződik.
De aztán… Egyrészt a két ünnep közötti időszak gyerekkoromban hosszabb volt. Ez tuti! Másrészt január 2-ra Barnus úgy köhögött, hogy nem mertem oviba küldeni. Eddigre már elég lehangolt voltam, a karácsonyi fények már fakultak, a sütiktől híztam 3! kilót, a pulykából még mindig volt, és én már nem tudtam szárnyasra nézni, Barnus is kezdett unatkozni ergo rosszalkodni. Szerdán már ment oviba, jól volt, erre szombatra belázasodott, alig tudott elmenni vasárnap Sándorral a karácsonyi ajándékba kapott jegyekkel Thomasra. Délután volt a mélypont. Hétfőn doki: tüszős mandulagyulladás. Kedd estére már Dudu is elkapta, én ma reggelre lettem beteg. Elmaradt a szerdai „szabad” napom, amikor van kocsim, és mehetek, ahova akarok, mert Dudu végre már szereti az autókázást, ráadásul szmog és köd van, így ki sem igen mehetünk, ami a gyerekeknél nagy, mély unatkozásban nyilvánul meg, melynek manifesztálódásaként Barnus bántja Dudut, engem, Dudu meg csak Barnust – köztes időben pedig rajtam lóg.
Én pedig kövér vagyok, beteg vagyok, bezárt vagyok, haszontalan vagyok – múlt héten legalább volt egy pár dolgozatom javítani, de most semmi – és nem tudom megnevelni a gyerekeimet. És már a hajam sem jó . A Karácsony a leggyönyörűbb egész évben, de a január betegséggel piszok nagy ár érte. Nem hullámvasút, zuhanás…
Ajándékot leginkább csak a gyerekeknek vettünk, de nem is hiányzott semmi sem. Együtt voltunk, jókat ettünk, szép – na jó, néha kicsit túlságosan szentimentális – zenéket hallgattunk. A gyerekek fel sem tudták dolgozni a sok fényt, illatot, ajándékot és embert. Örültek a Dédi mamák, a Dédi papa, a nagyszülők, és persze nekünk szülőknek is ünnepi hangulatunk volt. A karácsonyfában az a leggyönyörűbb, ahogy két kék szempárban visszatükröződik.
De aztán… Egyrészt a két ünnep közötti időszak gyerekkoromban hosszabb volt. Ez tuti! Másrészt január 2-ra Barnus úgy köhögött, hogy nem mertem oviba küldeni. Eddigre már elég lehangolt voltam, a karácsonyi fények már fakultak, a sütiktől híztam 3! kilót, a pulykából még mindig volt, és én már nem tudtam szárnyasra nézni, Barnus is kezdett unatkozni ergo rosszalkodni. Szerdán már ment oviba, jól volt, erre szombatra belázasodott, alig tudott elmenni vasárnap Sándorral a karácsonyi ajándékba kapott jegyekkel Thomasra. Délután volt a mélypont. Hétfőn doki: tüszős mandulagyulladás. Kedd estére már Dudu is elkapta, én ma reggelre lettem beteg. Elmaradt a szerdai „szabad” napom, amikor van kocsim, és mehetek, ahova akarok, mert Dudu végre már szereti az autókázást, ráadásul szmog és köd van, így ki sem igen mehetünk, ami a gyerekeknél nagy, mély unatkozásban nyilvánul meg, melynek manifesztálódásaként Barnus bántja Dudut, engem, Dudu meg csak Barnust – köztes időben pedig rajtam lóg.
Én pedig kövér vagyok, beteg vagyok, bezárt vagyok, haszontalan vagyok – múlt héten legalább volt egy pár dolgozatom javítani, de most semmi – és nem tudom megnevelni a gyerekeimet. És már a hajam sem jó . A Karácsony a leggyönyörűbb egész évben, de a január betegséggel piszok nagy ár érte. Nem hullámvasút, zuhanás…
2010. december 14., kedd
Mit csinál Anya, ha Barnus oviban van?
Barnus most megint nem szeret oviba járni. Illetve ezt mondja, de az óvónéni (néni? van vagy 24 éves) szerint elvan, mint a befőtt. De azért szenved, mikor otthagyom, hadd legyen lelkifurdalásom.
Mindig megkérdezi, mit csinálok, amíg ő ott van.
Hát lássuk csak: ma 9-kor elindultam kocsival, vettem egy úszósapkát, amiről tudtam, hogy valószínűleg vissza fogom vinni. Merthogy: "Anya, Laci papa majd meglátja kacsocsónfája alatt az úszósapkát, tudi, nekem hozta azt angyalka, elhoz azt nekem. De cápás legyen, írja meg angyalkának!"
Ehhez képest vásároltam egy halacskásat - gondoltam, ha nem lesz cápás, a semminél az is jobb. Uszonya ennek is van.
Aztán haza, netre, telefonra fel, beszéltem kedves emberekkel Balassagyarmatról, Biatorbágyról, Csillaghegyről, és a Ráday utcábából, ahol végre félre tudtak nekem tenni egy piros cápás úszósapkát.
Ezután Dudut újra felöltöztettem - csak hat-hét réteg:) - a halacskás sapkát visszavittük a boltba. 11-re itthon is voltunk.
Szóval mit csináltam? Hát 11-ig a Te sapkád után szaladgáltam, édes fiam!
Aztán beraktam mosást, mosogatást, porszívóztam, etettem, altattam, felmostam, kiteregettem.
Aztán fél óráig én voltam én, fürödtem és a Roxfort ostromáról olvastam. Elhiheted, nem kis teljesítmény volt letenni a könyvet, és elmenni az oviba érted! Tudom én, hogy minden oké lesz a végén - emlékszel, egyszer úgy 1,5 éves korodban Anya két napig gyakorlatilag kiszállt az életedből, na akkor olvastam angolul először a Halál ereklyéit - de a Szükség Szobájának bejáratánál otthagyni Harryéket szinte már szentségtörés...
Örülnék én, ha még mindig olyan pici lennél, hogy jó lenne Neked itthon velem - látnád Dudut, milyen jól elvan - de már nagy vagy, és tudom, hogy megőrjítenénk egymást itthon.
Mert Te unatkoznál, amíg én elvégzem a dolgaimat, én meg a felére se jutnék, mint így.
Mert Te bántanád Dudut, ha zavarna a játékban, én meg ideges lennék, és ordítanék Veled.
Mert Te hiányolnád a barátaidat, a benti játékokat, az angolórát, az óvó néniket, én meg kevésnek érezném magam ahhoz, hogy a lehető legjobban fejlődj, okosodj, nyílj.
És kevés is lennék, mert a világ nagy, én meg kicsi vagyok.
Amíg az oviban vagy, néha ilyenekről is gondolkodom. Bár majd két hónapja nem bogoztam ilyen témákat - ja, merthogy két munkám is volt közben, azt is csináltam, míg Te oviban voltál...
Mindig megkérdezi, mit csinálok, amíg ő ott van.
Hát lássuk csak: ma 9-kor elindultam kocsival, vettem egy úszósapkát, amiről tudtam, hogy valószínűleg vissza fogom vinni. Merthogy: "Anya, Laci papa majd meglátja kacsocsónfája alatt az úszósapkát, tudi, nekem hozta azt angyalka, elhoz azt nekem. De cápás legyen, írja meg angyalkának!"
Ehhez képest vásároltam egy halacskásat - gondoltam, ha nem lesz cápás, a semminél az is jobb. Uszonya ennek is van.
Aztán haza, netre, telefonra fel, beszéltem kedves emberekkel Balassagyarmatról, Biatorbágyról, Csillaghegyről, és a Ráday utcábából, ahol végre félre tudtak nekem tenni egy piros cápás úszósapkát.
Ezután Dudut újra felöltöztettem - csak hat-hét réteg:) - a halacskás sapkát visszavittük a boltba. 11-re itthon is voltunk.
Szóval mit csináltam? Hát 11-ig a Te sapkád után szaladgáltam, édes fiam!
Aztán beraktam mosást, mosogatást, porszívóztam, etettem, altattam, felmostam, kiteregettem.
Aztán fél óráig én voltam én, fürödtem és a Roxfort ostromáról olvastam. Elhiheted, nem kis teljesítmény volt letenni a könyvet, és elmenni az oviba érted! Tudom én, hogy minden oké lesz a végén - emlékszel, egyszer úgy 1,5 éves korodban Anya két napig gyakorlatilag kiszállt az életedből, na akkor olvastam angolul először a Halál ereklyéit - de a Szükség Szobájának bejáratánál otthagyni Harryéket szinte már szentségtörés...
Örülnék én, ha még mindig olyan pici lennél, hogy jó lenne Neked itthon velem - látnád Dudut, milyen jól elvan - de már nagy vagy, és tudom, hogy megőrjítenénk egymást itthon.
Mert Te unatkoznál, amíg én elvégzem a dolgaimat, én meg a felére se jutnék, mint így.
Mert Te bántanád Dudut, ha zavarna a játékban, én meg ideges lennék, és ordítanék Veled.
Mert Te hiányolnád a barátaidat, a benti játékokat, az angolórát, az óvó néniket, én meg kevésnek érezném magam ahhoz, hogy a lehető legjobban fejlődj, okosodj, nyílj.
És kevés is lennék, mert a világ nagy, én meg kicsi vagyok.
Amíg az oviban vagy, néha ilyenekről is gondolkodom. Bár majd két hónapja nem bogoztam ilyen témákat - ja, merthogy két munkám is volt közben, azt is csináltam, míg Te oviban voltál...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)